2021.05.17. 19:31
A női kör, a női közösség - jelenünk és jövőnk kulcsa.
Címkék: sisterhood női kör
komment
2021.04.14. 12:51
Táncolni bárki tud
Címkék: Nia Nia tánc Brezina Kinga
komment
2021.03.31. 09:33
10 dolog, amit érdemes tudnod a Niáról
Címkék: tánc nia Nia Nia tánc Nia óra Brezina Kinga
1. A Nia egy táncalapú mozgás.
No igen, a Niában meg kell mozdulni, és mivel 52 mozdulatból áll, valójában az sem mindegy, hogy mit és hogyan mozgatunk. Tény viszont a táncnál kevesebb erőteljesebb élvezeti forrás áll a rendelkezésünkre. Táncolni mindenki tud (oké, nem feltétlenül ritmusra), és még ha erősen tiltakozik is ellene, valójában a többség szeret is.
2. A Nia mindaz, amire a tested emlékszik, amire képes.
Én tényként kezelem, hogy a test őrzi mindennek a lenyomatát, ami a fogantatásunk óta történt velünk. A Nia pont azzal, hogy táncos mozgás, ezeket a lenyomatokat tudja valami elképesztő könnyed módon felhozni és feloldani. Ahogy mondani szoktam: én a blokkjaimat a pórusaimon keresztül engedem el.
3. A Nia kihozza belőled a nőt.
De még mennyire! Csak egyszer érezd meg, hogy milyen titkos izmaid vannak, hogy micsoda lehetőségek rejlenek a mozdulataidban, és hogy az életed milyen területein tudod ezeket használni, meg fogsz lepődni. És akkor a kifinomult testi érzékelésről nem is beszéltem!
4. A Nia kihozza belőled a férfit.
A Nia öt fittségi mutatója közül négy elképesztően férfias: a gyorsaság, a mozgékonyság és mindenek előtt a stabilitás és az erő. Uraim, a Nia nem csak nőknek való.
5. A Nia harmónia.
Méghozzá testi, lelki, szellemi, érzelmi harmónia. Egy Nia-óra közben és után ezt így, egyben tudod megtapasztalni. Összerendeződnek a testsúlyelemek, a test sokmilliárd sejtjének rezgése összehangolódik, az elme kitisztul, a szív szárnyal.
6. A Nia erő.
Egyszerre belső és külső. A test a Nia rendszeres gyakorlásától átalakul, a mozgásra való igény megváltozik, az izmok tónusosak lesznek, a testtartás javul és ezzel párhuzamosan a belső tartásunk is növekedésnek indul.
7. A Nia könnyedség.
Nia közben a Test Útjának térképe van segítségünkre, azaz tudatosan arra törekszünk, hogy a testünk a mozdulatokat a lehető legnagyobb eredményességgel hajtsa végre úgy, hogy az ne kerüljön erőfeszítésbe. Nem a korlátaimat tologatom, hanem a letűzött karókat használom kapaszkodóként: ezek az 52 mozdulat, a 9 mozgásforma és a Nia alapelvei, valamint a Nia négy energiaszövetségese.
8. Nia tudatosság.
Nevezhetem odafigyelésnek, de testi odafigyelésnek. Nia közben megfigyelem magam, de nem ítélkezem, csak hagyom a mozdulatokat megtörténni, belekerülni abba az állapotba, amikor a test még mozgás közben is nyugodta, az elme - nem a gondolkodó - éber, a lélek pedig várakozik mindarra a csodára, ami megtörténhet vele.
9. A Nia közösség.
Az egyik legjobb, ha nem a legjobb “mellékhatása” a Nia-tanári pályafutásomnak, ahogy látom, amikor a hozzám járók kapcsolódnak, barátságok, közös munkák születnek, nem gond támaszt nyújtani a másiknak, és nem szégyen segítséget kérni sem.
10. A Nia gyógyulás.
A Niában a gyógyulás első lépésének hívjuk azt, amikor teszek valamit azért, hogy jobban érezzem magam. Nia-tanárként az elsődleges célom, hogy aki eljön egy órámra, az a végére jobban érezze magát, mint amikor belépett a terembe. A sok kis “jobban érzem magam” kövezi ki a gyógyuláshoz vezető utat. Másrészről ahhoz, hogy meggyógyuljak, kapcsolatba, méghozzá jó kapcsolatba kell kerülnöm azzal, amiből gyógyulni szeretnék. A Nia összekapcsol a testeddel, a lelkeddel, odavezet a traumádhoz, és segít begyógyítani azt.
komment
2021.01.12. 11:05
Egy nappal 2021 első újholdja előtt
Címkék: nia Kinga Nia Nia tánc
Kívánok Mindannyiunknak kiteljesítő új esztendőt!
Nagyon köszönöm nektek az elmúlt évet, hogy annyit táncoltunk együtt, amennyit csak tudtunk. Azt hiszem tudjátok, hogy ez nekem mennyit számított, mennyit jelentett. Annyi támogatást kaptam tőletek, minden téren, ami rengeteget jelent nekem, és remélem tudtam belőle Nektek is visszaadni.
Az előttünk álló év is a közösségről, a másikkal való együttlétezésről, odafigyelésről fog szólni. Ideje van már a gyógyulásnak, amiről mi, Niások tudjuk, hogy mindig elkerülhetetlen és ugyanígy tudjuk azt is, hogy közösségben, együtt sokkal könnyebb végigmenni a gyógyulás útján.
Nem tudom megmondani Nektek, mikor fogunk személyesen egy térben táncolni, de ha valamit várok ebben a várakozásban, akkor ez az, amit nagyon-nagyon-nagyon.
Addig megszenteljük az online teret a mozdulatainkkal, a lélegzetünkkel, imádkozunk az izzadságunkkal és elengedünk mosolyainkkal és a könnyeinkkel. Három órával várlak a Brezina Kinga - Online csoportban a már ismert Nia Otthonos órák mellett, hétfőn este 7-kor, csütörtökön este 6-kor és szombaton reggel 8-kor. Közvetlenül hozzájárulni a tanári tevékenységemhez itt tudsz, a hogyanról írtam a csoportban.
Ebben a hónapban pedig tartok egy 5 Stages órát. Nem szoktam sokat, most fogok minden hónapban egyet, mert ez az öngyógyítás művészete, a talpra állás lehetősége és mert fontosnak tartom. Ezt az órát FB Live-on tartom, január 16-án, szombaton délután 3-kor, a részleteket itt találjátok, erre be kell jelentkezni, az óra fókuszában a kezek lesznek, minden, amivel érintünk, ölelünk, szeretünk, adunk.
Táncoljunk, a zenét már megkaptuk hozzá!
Szeretettel,
Kinga
komment
2020.08.03. 15:57
Tudod, mi teszi a Nia tanárt?
komment
2020.07.26. 09:11
Boldog maja új évet!
Kék Lunáris Vihar, ízlelgesd te is. Nem akármilyen évünk lesz, viharos, elsöprő, igen, sokszor fájdalmas, de megtisztító.
Tegnap, az Időn Kívüli Napon leírtam, hogy milyen évet szeretnék, mire állok készen. Megborzolta a tarkómon a hajamat a szél, a vihar előszele, összesítettem, szembe mertem nézni, meg mertem engedni és magamnak mindenekelőtt mertem igazat mondani. Hajam rövidebb, sebhelyem eggyel több, a legutolsó néha még mindig vérzik, de tudom, mire újratelik a hold, eláll, és mire másodszorra telik újra, ha vékonyan is, de beheged.
Én ma megmosakszom a forrásról hozott vízben, kibontom a hajam, és szembefordulok a vihar szelével. Minden, aminek mennie kell, menjen, minden, ami a szabadságom és annak megélésében utamat állja - menjen. Sosem féltem attól, hogy nem szeretnek, és ezért valami végtelen hála van bennem a szüleim és nagyszüleim, főleg az édesanyám iránt, de az én DNS-emben a hívó kód a szabadság. Nem lehet csak fejben megélni, úgyhogy én most az elmémet, az eszemet szépen beköltöztetem a szívembe, mert ott van most a helye. Elvágom a múlt megkötő fonalait és megsodrom a jövőm aranyfonalát.
Futok tovább a farkasokkal, és aki szintén belehelyezi az elméjét a szívébe, az fog mostantól velem futni. Lehet, hogy az elején vánszorgunk, lehet, hogy csak mászunk, de azután lépkedünk, és biztosan futunk is, de már nem valami elől, hanem oda, ahova valójában tartozunk.
Ez a kép egy kis különbséggel pont egy éve készült, minden rajta van és minden benne van, múltam, jelenem és jövőm, a kapott, a szerzett és a már begyógyult sebhelyeim, a szabadságom és a szerelmem, az alázatom és a megengedésem. Boldog maja új évet nekünk.
komment
2020.06.12. 08:42
Személyes
Címkék: Nia KingaNia Brezina Kinga
2013-ban volt az utolsó, az akkori régi életemhez kapcsolódó megbízásom, egy pr kampányt kellett "levezényelnem". Azóta kizárólag a Niával, Niából élek, vagyis nem tanítok másik mozgást, nincs "rendes" állásom meg ilyesmik. Tanítással töltött éveim alatt meghallgattam, hogy "táncikálok", "elugrálok", "de jó, hogy fizetnek a hobbimért", "de szerencsés vagyok, hogy van egy hátterem, hogy eltáncolgathatok", "de szeretnék én is annyit utazni, mint te", "mondd, a gyerekeid hogy viselik, hogy ennyit nem vagy otthon?" - és a sort folytathatnám, miközben hidd el, Niát tanítani enyhén szólva is több, mint egy órára oda állni a tükör elé.
Az a helyzet, hogy én hoztam egy döntést az életemről, annak a minőségéről, megszűntem langyos lenni, mert nem akartam, hogy kiköpjön a Jóisten. Saját akaratból köteleződtem el és tartom magam ehhez. Tudom, hogy mit tudok, és tisztában vagyok vele, hogy annak mi az értéke, mint ahogy azzal is, hogy a tanulásomnak nem lesz valójában vége soha. Azt is tudom, hogy ez milyen hatást gyakorolt és gyakorol a szűkebb hozzátartozóimra, de azt is, hogy a tudásom, tapasztalatom milyen hatást, változást generált és generál mások, és bátran mondhatom, sokak életében.
Igen, a tudásomnak van egy pénzre lefordított ára, de a pénzre nem fizetésként gondolok, hanem energiaként: amit én beleteszek, azt kívánom vissza is kapni - mert minden körbejár, minden. Mindenkinek ezt tudom javasolni és kívánni: állj ki azért, amit csinálsz, ne szégyelld magad azért, mert pénzt kérsz és fogadsz el azért, amit csinálsz. Nem ülni fogsz rajta, hanem te is pénzt teszel dolgokba, ami más emberek életéhez járul hozzá. A gazdagság mértékegysége nem a bankszámla, nyilván, ez nem is kérdés, hanem, hogy mertél-e, tudtál-e dönteni? El mersz-e fogadni mindent, ami a döntéseddel jár? Én bevállaltam. És te?
komment
2019.10.24. 15:59
Fagyöngy
Címkék: fagyöngy
Tiszta szívéből szerette, majdnem az első pillanattól kezdve. Nem is volt kérdés számára soha, hogy ami az övé, azt oda fogja adni, nem is érezte adásnak, olyan természetesen jött, mint ahogy levegőt vett. Mindenki figyelte, hogy kapaszkodnak össze, hogy nőnek az ég felé, nem is nagyon tudták eldönteni, hogy melyikük lehet a levél, ki az ág, hol nyílnak tavasszal rajtuk a virágok. Nem emlékszik rá pontosan, mikor érezte azt először, hogy nem ölelik vissza. Hogy ő ölel, tart, táplál, támaszt, de valahová elfolyik az erő, a szándék. Gyönyörű fa lett belőle, majdnem égig érő, egészséges, erős, voltak, akik felnéztek rá, voltak, akik irigyelték, voltak, akik vele nőttek. Megvédte a hozzá fordulókat esőtől, széltől, hőségtől, kártevő nem tudott a közelébe férkőzni. Csak az az érzés, az nem nyugvó, az nem hagyta éjszakánként aludni: nem ölelik vissza. A másik is gyönyörű lett, nagy, fényes, levelei tele voltak gyógyulással, gyümölcsét vitték a madarak, szerelmesek fonták csokorba és váltottak titkos csókot alatta.
Körülnézett az erdőben, ahol éltek, és elnémulva látta, hogy hányan ölelik magukhoz a fagyöngyüket ugyanúgy, mint ő. Letenni nem tudják, elengedni nem bírják. Hogy is tudnák, amikor azoknak szívógyökerük van, amit régen beléjük eresztettek észrevétlenül, és ők boldogok voltak, hogy adhattak. Tanácstalan volt és fáradt és szomorú. És üres, majdnem teljesen üres. Azután vett egy levegőt, egy mélyet és ráhajtotta a fejét egy másik fa vállára. És a másik fa is ráhajtotta a fejét egy mellette álló fa vállára és az is egy mellette álló fa vállára. Sóhajtott egy nagyot, lefejtette magáról a fagyöngyöt, megcsókolta és tudta, hogy ideje a másiknak saját gyökeret eresztenie, többé már nem fagyöngyként élnie. Mint ahogy azt is tudta, hogy ő fagyöngy nélkül is égigérő fa marad most már. Örökre.
Kép: Thomas Haynes Bayly
komment
2019.10.17. 22:18
A Sebhelyesek klánja
Címkék: sebhely Andrássy út Budapest Nia Palást Nia tanár
Nekem elképesztő szerencsém van, hogy be tudok menni a terembe, a vörös sátramba, a menedékembe, táncolhatok és úgy csilloghat a bőrömön az izzadság, mint a gyógyír, mint a balzsam a sebhelyekre. Nekem 13 sebhelyem van, olyan is, ami mindig fájni fog, de egyik sem betegít már meg. És te? Te tudod, hogy mihez kezdesz a sebhelyeiddel?
komment
2019.04.08. 15:49
Így.
Vagyok a nő,
A síró, az érző,
Vagyok az erő,
A valóban létező.
Valaki asszonya vagyok,
És minden ellenére
Növekszem és adok.
Én vagyok a nővér,
Kiben a titok elfér.
Én vagyok a váll,
amelyre a gyengék könnye hullhat,
A barát vagyok,
Aki teszi, amit tudhat.
Itt vagyok, mindenestül,
Valaki lánya,
Egy gyermek legbelül.
Tisztelem és csodálom,
Amit már tudok.
Anya vagyok,
Nem hibátlan,
De a szívem végtelen
Dalokat énekel szüntelen.
Én a nő,
Kinek léte mindenestül
Áldás és lélek:
Én vagyok, ki bírja a büszkeséget.
(Serena Malcolm)
komment
2019.01.15. 11:40
Téli táncaink
Címkék: nia Nia Nia Technique Nia tánc Brezina Kinga Nia Magyarország
Először is Boldog, kalandban, beteljesülésben gazdag új évet szeretnék kívánni Nektek! Nagy szeretettel osztom meg a tavaly évvégi TedXLibertyBridgeWomen előadásomat, nem hosszú, de kimondódott benne sok olyan dolog, ami az én elmúlt, és következő tíz évemet is meghatározza. Köszönöm, ha megnézitek, azt is, ha megosztjátok velem, hogy Nektek mit jelent a Nia.
Úgy éreztem, ide fogom összegyűjteni az elkövetkező időszak Nia eseményeit:) Kezdem az elején - és lesz egy kis kitekintő azért nyárig :)
Január 19-én Sárospatakon táncolunk, délután 3-tól. Sárospatakra most megy először a Nia, és tudom, hogy otthonra lel, nagy köszönet érte Livják Eminek, aki mindig is maga volt a csoda:)
Január 20-án délután 4-6-ig Nia FreeDance alkalmat tartok, aminek a témája a Holdfázisok. Végigtáncolunk egy teljes ciklust a a FreeDance biztonságos, megtartó medrében. A helyszín a Shift (Andrássy út 35., 2. emelet 12.), az alkalom díja 3000 Ft. Nem kell hozzá előzetes tapasztalat, képzettség, csak kényelmes ruha. Ha jelentkezel a niakinga@gmail.com címen, megköszönöm.
Január 26-án délután 3-kor a Margitszigeten a Szökőkútnál lesz ingyenes, szabadtéri, nagykabátos Nia:) Nyáron nagyon szerettük, most is fogjuk, fázni nem fogunk :D
Február 2-án, szombaton 17-20 óráig Nia Moving To Heal, azaz Gyógyító Nia workshopot tartok. A Nia Moving To Heal, azaz a Gyógyító Nia egy olyan finom, táncos mozgás, ami fókuszáltan indítja be a test és a lélek öngyógyító mechanizmusait.Nia Moving To Heal tanárként azt tapasztalom, hogy igen, a gyógyulás elkerülhetetlen, ám soha nem egy pillanat alatt történik meg. A test bölcs támasz, vezető, kísérő, mindent megtesz, hogy jobban érezd magad.
Ezen a workshopon ezzel, a testedben eleve létező tudással fogunk dolgozni, táncolni. Közelebbivé tesszük a kapcsolatot a “jobban levés művészetével”. A részvétel semmilyen előzetes képzettséget nem igényel, a mozdulatokat úgy hajtod végre, ahogy éppen az adott pillanatban testileg, lelkileg, érzelmileg érzed, érzékeled magad. Kényelmes ruhát hozz, egy kis vizet. Ha bármi kérdésed van, a niakinga@gmail.com email címen, vagy az órák után keress meg.
A workshop díja 10 000 Ft, Shift kártyatulajdonosoknak 20% kedvezmény. A workshop helyszíne a Shift Stúdió (Andrássy út 35.)
Február 16-án, 15-18 óráig rutintanuló workshop lesz a Shift-ben! A workshopon bepillantunk egy Nia rutin mögé, odakacsintunk a három M-nek (Music, Movement, Magic), azaz, a lehető legközelebb kerülünk a koreográfia szomatikus alapú elsajátításához. Megnézzük a mozdulatok, hogy esetenként mi a mögöttes jelentésük, lefordítjuk mindezt a saját testünk nyelvére.
A workshopot gyakorló és nem gyakorló Niásoknak is szeretettel ajánlom, mert ha egyszer betekintést nyersz egy rutin mögé, akkor egy Nia órán i nagyobb magabiztossággal tudsz és fogsz majd mozogni, táncolni.
A Source a legfrissebb Nia rutin, két csodálatos tréner, Kelle Rae Oien és Kevin Vereecke közös munkája. Fókuszában a szem, a látás, a világra való rálátásunk van. A workshop díja 10 000 Ft, Shift kártyatulajdonosoknak 20% kedvezmény!
Február 23-24-én Helen Terry tart tanári hétvégét gyakorló és tanításra készülő Nia tanároknak. Ennek részleteit a facebook-on, itt olvashatjátok. Helen természetesen tart egy nyílt órát is, ha már nálunk jár, ennek időpontja február 23., 17:30, helyszíne a Shift.
És akkor a kikacsintós rész :)
Március 30-31. Ann Christiansen érkezik Budapestre, Nia 52 Moves tréninggel! Mindenki számára nyitott és mindenkinek ajánlom!
Április 26-27-28.: Tavaszi Nia elvonulás velem:)
Június 16-22.: Fehér öves Nia tanár képzés Helen Terry-vel
Július 17-21.: Nyári, balatoni Nia tábor (végre!) :)
Augusztus 2-9.: Adriai Nia tábor (nem hiszem el, hogy a nyolcadik!)
Október 25-26-27.: Őszi Nia elvonulás velem :)
Táncoljunk, sokat:)
komment
2018.09.04. 21:47
Ősz van és én szeretem
komment
2018.07.08. 22:53
A Mosolyvonal - Nia playshop
Címkék: mosoly workshop medence hara Nia
Mert lesz egy ilyen most szombaton. Tudom, tudom, nem írtam, tulajdonképpen december óta, de még rádióztam, amikor azt tanították, ha nincs mit mondanod, ne beszélj félre, inkább hallgass. Hát én hallgattam és táncoltam.
Ezen a playshopon a Mosolyvonallal, a Nia egyik legvidámabb, legtöbbet alkalmazott területével fogunk foglalkozni. Ezalatt a középpont, az alhas, a medence területét értjük és elsősorban az ezzel végrehajtott mozdulatok által gerjeszett hullámokon fogunk jókedvűen végigtáncolni.
Közelebbről megnézzük, hogy a mozgás intenzitásának és szintjeinek fokozatai hogyan hatnak nem csak az adott pillanatra, hanem mindezt hogyan tudjuk a hétköznapokba is átültetni. Megtapasztaljuk a középpotban rejlő erőt, azt a titkos kapcsolót, ami az életünk minőségét tudja egy szempillantás alatt megváltoztatni.
A playshop 2018. július 14-én 11-18 óráig tart, sok tánccal, és ha a mosolyvonalról van szó, akkor egy közös ebéddel is:) Váltópóló, vizet hozz! A helyszín a Shift, az Andrássy út 35. Ja és igen, én főzök, mert ha már mosolyvonal, akkor együtt fogunk ebédelni:)
Jelentkezni az email címemen, a niakinga@gmail.com-on tudsz. Jó lesz. :) Igen, ahol a képen a kezem van, többek között az a mosolyvonal :)
komment
2017.12.05. 13:01
Adni jó :)
Sőt, a legjobb:) Tavaly karácsony előtt is összeszedtem, most is megteszem, hogy olyan ajándéklelőhelyeket ajánljak nektek, akik a mi meleg, puha Nia közösségünkhöz tartoznak így vagy úgy. :Én annyira élvezem, hogy ennyire sokszínűek vagyunk, és ilyenkor, karácsony előtt a lista összeállítása valódi lázas izgalommal tölt el. A lényegre fogok térni, meleg szívvel ajánlom őket, most még idő is van beszerezni mindent. Ahol van link, mutatom, ahol nincs, ott adok egyéb elérhetőséget. :)
SoulStation - Takács Zsófi
Minden, ami aromaolaj, test- és lélekcsendesítés, azt Zsófinál és a kezei között megtalálható. Nézz szét és válassz:) Klikk ide. :)
Scent Poetry - Lipovszky Csenge
A valódi illat-kalandtúra. Szimatolás, gyönyörűség, személyre szabott parfümválasztás és hogy ez mi mindent is jelent. Klikk ide. :)
Mandalám - Parádi Kriszta
Ez maga a bizsergető izgalom, komolyan mondom. Kriszta elkészíti a személyre szabott mandaládat, amit olyan, cserélhető előlapú táskán is hordhatsz, amilyen garantáltan senkinek nem lesz a városban. Nekem már van. :) Klikk ide. :)
8 perces smink - Pádár Detti
Én rajongója vagyok Detti sminkjeinek, pedig tudjátok, hogy a tánc és a smink nehezen férnek meg egymással egy helyen és egy időben. Na de vörös rúzsban táncolni mégiscsak Detti tanított meg:) A 8 perces smink-tanfolyam pedig minden nő számára áldás :))) Klikk ide. :)
Hangmasszázs - Fehérvári Balázs
Hanggal gyógyulni mesebeli utazás, Balázs pedig jó. Nagyon jó. :) Klikk ide. :)
Selyemvilág - Czene Katka
Selymek, színek, más dimenziók: ezek mind Katka selyemsáljai és kendői. Szívem csücske mindegyik. Klikk ide. :)
Ökonyu - Nagy Réka
És a negyedik könyve!!! Odafigyelés, környezettudatosság, kezünk alá összegyűjtve. :) Klikk ide. :)
borobudur lamps - Galambos-Sághi Borbála
Nézzetek rájuk, magukért beszélnek. Kellenek egyszerűen. :) Klikk ide. :)
komment
2017.11.29. 06:50
A mozdulatlanság alkímiája
Címkék: futás mozdulatlanság NIa
Az életem javarészét az elmúlt lassan egy évtizedben a mozgás teszi ki. Elég sablonosan hangzik, hogy ez persze, hogy nem volt mindig így, de most így van. Egy ideje futok is, én, aki mindig azt mondta, hogy maximum csak akkor, ha kényszerítenek, és hogy dehogy fogok én a Margitszigeten körbe-körbe trappolva fülelni, hogy mikor sikítanak föl a méhszalagjaim. A tanulsága ennek csak annyi, hogy soha ne mondd, hogy soha, de leginkább soha ne hidd el önmagadról, hogy nem tudsz változni. Azóta futok, amióta erre is táncként tekintek. Mélyen a Nia mozgásterápiás ágába, a 5 Stages-be ágyazódik be az, hogy boldogan körbe-körbe nyargalom mostanában a szigetet, ugyanis valami egészen elképesztő, új rétegeit fedezem fel a testem összerendezettségének, az izmaim és a csontjaim összehangolt mozgásának, Nia nyelven szólva gyakorlom a fehér öv egyik princípiumát, a “röntgen anatómiát”. Ami fix, hogy mindig, mindig, mindig zenére futok. Leginkább olyanra, amiben van gitár, de ha nem, akkor olyanra, ami olyan lassú, hogy más simán elalszik rajta, érdekes módon ettől a tempóm nem feltétlenül változik, lassul vagy gyorsul. Minél inkább ezt csinálom, annál jobban élvezem, ahogy a testemben az izmok táncolnak, de talán még inkább azt, hogy azokra koncentrálok, amelyeknek az egész folyamatban nem kell részt venniük, és békésen elcsendesednek addig, amíg ők nem kerülnek sorra. Ha valami, akkor ez az, ami nem volt mindig így.
Csépelhetem én is a szólást, miszerint rohan a világ, amiben élünk, de valószínűleg inkább mi rohanunk. Meg nem állunk, ha valami történik velünk, azon túl akarunk lenni, ha fáj, ne fájjon, ha örülünk neki, akkor meg rögtön tovább ugrunk, hogy hiszen ez úgysem tart örökké. Szerintem nem vagyok azzal egyedül, hogy nem bírom egyhelyben, mozdulatlanul meditálva lecsendesíteni az elmémet, ha te is ilyen vagy, találtál egy szövetségest. Viszont harmadikos koromban olvasta nekünk Manyi néni, a tanító nénink Gianni Rodari meséjét a mindig futó Benvenutoról, aki nem állt meg, nem ült le egy pillanatra sem, mert ha igen, akkor azonnal öregedett (nem árulom el a végét, olvassátok el), szóval, azóta tudom azt is, hogy az állandó mozgásban levés sem megoldás. Van átmenet, van arany középút és igen, nagyon-nagyon lehet élvezni a mozdulatlanságot. Ha Palást foglalkozást tartok, akkor a mozgásrészen általában meg szoktak lepődni, mert lassú, sokszor ránézésre mozdulatlan áramlás az egész, a dinamikus “rápörgés” mégsem hiányzik belőle. Simogatja az idegrendszert, kiegyensúlyozza az energiaháztartást, becsönget a szomatikus memóriába, kicsit kitakarítja a hormonháztartásunkat. És akár hiszed, akár nem, ehhez van, hogy meg sem kell mozdulnod, hiszen minden más mozog benned.
A mozdulatlanság nem a mozgás ellentéte, inkáb olyanok ők ketten, mint a komplementer színek a színskálán, amelyek kiegészítik egymást, vagy mint a hang és a csönd, amelyek nem létezhetnek egymás nélkül, amelyek nélkül nem létezne a zene úgy, ahogy mi azt ismerjük. A mozdulatlanság is állandó változás, sőt, önmaga is képes változást előidézni. Ahogy a Nia táncosokat biztatom, téged is arra biztatlak, hogy használd az időt, töltsd meg, ne ki. Legyen a szövetségesed, kérd fel a táncra, és néha hagyd, hogy vezessen. A mozdulatlanságból bármikor mozgásba válthatsz és vissza, a döntés szabad. Amikor végigkísérek egy 5 Stages vagy Palást alkalmat, akkor az érzelmi anatómia öt állomásával dolgozom, az embrióval, a kúszással, a mászással, a felegyenesedéssel és a járással. Bármilyen problémával küzdesz éppen, ez a mozgássor, vagy csak a mozdulatlanságba behívott teshelyzet meg fogja neked mutatni, hogy kell-e vele foglalkoznod, illetve, hogy hogy vagy éppen a (megoldási/feldolgozási) folyamatban, hol szorulsz támaszra, vagy éppen csak egy kis bátorításra. Az egyik legjobb érzelmi blokkoldó módszer a Nia 5 Stages, amivel valaha az életemben találkoztam, mert nem tesz erőszakot, nem fáj, mert működik és mert mindig épp annyi változást generál, amit biztonságosan el- és be tudok fogadni. Ez a mozdulatlanság csodálatos alkímiája, amikor rájövök, hogy még a mozdulatlanság is tele van mozgással, hiszen a vérem áramlik, a tüdőm mozdul, a sejtjeim teszik a dolgukat. Élni jó, ugye?
Az írás eredetileg az újegyensúly oldalon jelent meg.
komment
2017.10.12. 09:41
Megint a test - mi más?
Címkék: élet szépség test
Vannak könyvek, amiket újra meg újra meg újra meg újraolvasok. Vannak írók, akikről azt gondolom, hogy ismeretlenül is megértenek engem. Van aki jobban, van, aki kevésbé. És van, aki leírta helyettem már közel hatvan éve azt, ami engem is rabul ejt.
"aztán a test szeretete, kora gyerekkora óta boldog kacagásra fakasztotta a strandon a test szépsége, szüntelenül vonzotta a test melege, minden gondolat nélkül, állati módon, nem birtokolni akarta, ahhoz nem értett, csak belépni a ragyogásába, vállával a társa vállának dőlni, eleresztve magát, bizalmasan, s csaknem elalélt, amikor a zsúfolt villamoson egy kicsit hosszabban hozzáért egy nő keze az övéhez, a vágy, igen, élni s még élni, belebújni a legnagyobb melegségbe, amit csak adhat a föld," (Albert Camus)
Hát így. :)
komment
2017.10.09. 16:25
A fekete
Címkék: változás Kinga Nia Nia tánc Nia tanárképzés Brezina Kinga
Hagytam neki időt, és még egyáltalán nem vagyok a végén, leginkább a folyamat elején, és amikor arra gondoltam, hogy megírom, azt sem tudtam, hogy hol kezdjek bele. Azt hiszem ott, hogy sokáig azt gondoltam, hogy nem leszek fekete öves, a barnát tűztem ki célul, de amikor itt járt Holly (ó, Istenem, sosem fogom elfelejteni, amikor kihúzta a hátát és harmincvalahányan úgy csatlakoztunk hozzá, mintha semmi másra nem vártunk volna), akkor kérdezte, hogy na és mi a helyzet a feketével, majd bólogatott hozzá, hogy az leszel, az leszel, én meg csak zavartan kavargattam a mandulatejhabot a kávémon. Azután lettem barna öves, aminél könnyebb, szívmelengetőbb övem nem volt, ami után a mesterem, Helen azt mondta, hogy készen állok a feketére, és akkor már tényleg úgy éreztem, hogy igen, ez így van. És azután itt jár Debbie és Stuart, és finoman noszogatva felszólítottak, hogy legyek szíves, de én még mindig vacilláltam, azután a férjem megadta a végső lökést, és akkor már volt jegyem, Tony-éknál szállásom, és mire észrevettem, már Portland-ben voltam.
Úgy mentem, hogy nem volt semmi elvárásom. Az elmúlt nyár nekem az elvárásoktól való megszabadulásról szólt, az élet ilyen-olyan területein. A nyári napforduló forgatott rajtam egyet, el tudtam lépni önmagamtól, úgy mondanám. Ráláttam magamra, arra, ahol tartottam, amin addig keresztülmentem, és azután volt néhány kegyelmi pillanat, az egyik a Samsarán, amikor rám került egy ametiszt bokalánc, a másik Hvar szigetén, amikor az ottani terem mellett ültem a padon a házigazdánkkal, és egy hirtelen pillanatban egyszercsak tudtam, hogy mi lesz, hogy miért vagyok itt, és hogy mit kell tennem. Az egész egy pillanat tört részéig tartott, egyszerre futottak át rajtam emlékek, képek, hangulatok, tekintetek, megérzések, érzetek, szóval minden egyben, úgyhogy szíven is ütött, most is bedobog a szívem, ahogy átengedem magamon, de így kell, kellett lennie, és örülök, hogy így történt és történik még most is.
Ha megkérdeznétek, hogy mi volt a fekete övön, ha nagyon muszáj lenne, biztosan tudnék összeszedetten beszélni arról, hogy hogyan finomodott az érzékelésem, hogy mekkora tanításokat kaptam, hogy az a társam, aki a leggyengébbnek tűnt testileg, akinek csak egy kacsintásba kerülne, hogy már ne ebben a világban legyen, hogy ő mennyire szereti a testét, azt a pici, sok gyötrelmen átment csodálatos testét, hogy minden test csodálatos, hogy a test kiszolgál bennünket, hogy mit meg nem tesz, hogy a lélek szárnyra tudjon kapni.
Mesélnék valószínűleg arról a társamról, akiért odaléptem és utána sokáig dajkálva ringattam az ölemben, mert meg kellett tartanom. Beszélnék azokról a férfitársaimról, akik mernek férfiak lenni, a szó minden értelmében, vállalva fájdalmat, feldolgozott haragot. Szívmélyből mosolygva mesélnék Ágnesről, akibe jó volt belakapaszkodni, akivel jó volt összenevetni.
Beszélnék Helenről, aki képes volt az ország másik szegletéből átrepülni, hogy együtt legyen velem, velünk egy délutánt(!). Beszélnék Ann-ról, aki a kezembe adta az aranyfonalgombolyagot, hogy abba kapaszkodva menjek be a labirintusba és jöjjek ki onnan. És persze csöndesen beszélnék Debbie-ről, aki hosszú évek óta lámpásom az úton, aki állt és tartotta a teret, aki táncolt nekünk az első napon és akinek egyenként táncoltunk mi is az utolsó napon, akitől megkaptam azt, amiért mentem, és azt, amiért többek között erre a világra születtem, ebben a testben.
De inkább nem fogok róla beszélni, hanem el fogjuk az egészet úgy, ahogy van, együtt táncolni. Úszni fogunk az Ismeretlen Folyóban, amiről ki fog derülni, hogy minden szegletét ismerjük. Tökéletesítjük az alapokat, felgombolyítjuk az aranyfonalat, megérezzük, hogy mind ugyanonnan jöttünk és ugyanoda térünk majd egyszer vissza. És mindenekelőtt, hogy élni jó, de élni csak bátran lehet. Én addig ezt az övet Nektek mélyen meghajolva, tiszta szívből köszönöm meg.
UI: Azóta megjöttem Algírból. Külön írok róla. Sosem tudod, hogy hol vagy otthon, de mindig legyél rá felkészülve. :)
komment
2017.09.20. 15:46
Hogy ki vagyok én? Te.
Címkék: tanár kedves Nia fekete öv fehér öv
Pontosan hét év telt el aközött a két nap között, amikor beléptem a Nia tanárképzésem legelső napján a fehér öves tréningre, és aközött, amikor a tanárképzésem végén, fekete övesként leszálltam Budapesten a repülőről. Szeretnék róla hosszabbat írni, fogok is, még engedem át magamon, mert van mit. Addig csak annyit szeretnék mondani, hogy legyél kedves, legyünk kedvesek, egymáshoz, magunkhoz, másokhoz, mindenhez és mindenkihez.
komment
2017.05.11. 16:14
A gyógyulásért nem kell a pokolra menni
Címkék: trauma tánc sebhely Nia
Azt szokták mondani, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, és valószínűleg ez így van a tanítással is. Én nem pokolra mentem, inkább úgy mondanám, hogy áthúztak a hajófenéken érte, de hála istennek nem ettek meg a cápák és nem fulladtam bele a tengerbe és a hajótesten lévő kagylók sem szabdaltak szanaszét: lett nyilván sebhelyem, de az engem erősít azóta is.
Azt figyelem magam körül, hogy az elmúlt alig két évben ránk telepedett a nagy traumabiznisz. Nem tudok rá más kifejezést. Nem kérdőjelezem meg annak a fontosságát, hogy a traumáinkkal foglalkoznunk kell, de elég nehezen viselem, hogy az identitásunkat a dolgok jelen állása szerint a szerzett, kapott traumáink határozzák meg, és aki nem így gondolja, az könnyen úgy érezheti, hogy valójában nem is tudja, hogy kicsoda, illetve biztosan, valahol mélyen van legalább egy olyan mély sérülés, amiről fogalma sincs, de ott kell lennie, mert különben miért érzi magát úgy, ahogy most érzi, miért nem bír megmaradni a munkahelyén, miért nincs kapcsolata, vagy ha van, az nem olyan, mint amiről az okos könyvekben írnak, meg egyáltalán. Traumáinkkal foglalkozni sosem könnyű, viszont sokszor lényegesebben egyszerűbb, mint ahogy az az első pillanatban látszik. Ehhez járul az is, hogy ahány ember, annyi trauma, annyi át- és megélés, annyi feldolgozási mód, annyi készség a felismerésre, a sebhely beazonosítására, kitisztítására, begyógyítására. Én nagy sebhely begyógyító-hívő vagyok, de ehhez az kellett, amit kicsit feljebb írtam, hogy tulajdonképpen a beleegyezésemmel, de átmentem egy pár egészen erőteljes transzformáción. A saját traumáim és sebhelyeim maguktól sosem vettek volna rá, hogy beleugorjak abba a vízbe, aminek nem láttam az alját, sőt, még az élethelyzetek sem, amelyekben éppen voltam, én döntöttem így, és most, évek távlatából büszkén veregethetném a vállam, hogy de jól tettem (akkor nem mindig tűnt így:)).
Látom, olvasom, mesélik, hogy éppen milyen "specifikus" sebekkel, traumákkal kell foglalkozni. Van, aki szerint egy csalódás elég ahhoz, hogy erős lelki sokkot váltson ki, változzon meg tőle az agy, a neurológiai kondíciók, van, aki szerint nincs is csalódás, csak valamivel vagy valakivel kapcsolatban magunkra borítottuk az illúzió színes, szagos köpenyét, szerintem meg azzal, hogy elnevezzük ezeket a valamiket (traumákat, csalódásokat, vagy ahogy én hívom mostanában őket, a bánatokat), rögtön valódi kapcsolatba is tudunk kerülni velük, és van köztük olyan, amiről kiderül, hogy sosem volt az, aminek hittük. Amíg csak szenvedek tőle, addig nincs vele kapcsolatom, amíg nincs vele kapcsolatom, nem fogom begyógyítani, ha úgy teszek, hogy nincs, attól még ott van.
Évekkel ezelőtt láttam egy klasszikus indiai táncosnő TED előadását, amiben a rák legyőzéséről beszélt, arról, hogy a változás akkor állt be, amikor rájött, sőt, úgy döntött, hogy nem a trauma, nem a betegség írja az élete könyvét, az csak egy bekezdés benne, hanem ő maga. A trauma fontos, a seb, amit kapunk, fontos, az esetek nagy részében egyáltalán nem akarjuk őket, de ha ott vannak, akkor választhatunk: átadjuk-e neki a narrátor, vagy ne adj isten a rendező szerepét, vagy kezünkbe vesszük mi az irányítást, megírjuk a fejezetet belőle, és haladunk-e tovább az úton, amit annak idején kiválasztottunk magunknak. Nem kell pokolra mennie annak, aki jobban szeretne lenni. Nia tanárként az élet maga a kegyelem, ezt már többször elmondtam, mert aki eljön egy Nia órára, az már, ahogy én látom, megjárta a poklot (és aki tanítja, látod, az is), vagy legalábbis tudja, hogy az merre van, ő már a kifelé vezető utat keresi, és elárulom, hogy már rá is tette a lábát. Ekkor és igaziból csak ekkor lesz érdekes a trauma, amit lehet, hogy meg sem kell fogalmazni, elég kimondani rá a varázsszót, hogy a test és a lélek minek érzékeli, leszedni a fojtogató karjait a nyakunkról, és felkérni egy táncra, mert a gyógyulás már elkezdődött, a táncot pedig ezzel a traumával, betegséggel, bánattal táncolom, amíg egyszercsak azt érzem, hogy megvagyok, könnyedén járok, mégis dinamikusan, és nem nehéz levegőt vennem. Ismerős? Hány ilyen bánatot gyógyítottál már meg magadban, amikor még nem is tudtad, hogy az az? Ugye? És az megvan, hogy ilyenkor mindig megcsillan az mérhetetlen erőd, amit mindig elfelejtesz, amikor rendben mennek a dolgok?
Egy valamit egészen biztosan tudok, a sebhelyedet rajtad kívül senki sem fogja begyógyítani. Nem jó áltatni magunkat, hogy már nem fáj, vagy egy olyan ember mellé lehorgonyozni, aki segít elfedni, hiszen nem volt jelen, amikor csalódtál, de megérti (nem, nem érti meg, hiszen a bánatod csak a tiéd) és ezért meg sem gyógyítja (hisz hogyan tudná?) a traumát. Tény, hogy néha jó nekidőlni valakinek, aki már visszakeringőzött a pokolból, aki pár mélyebb karcolással és vizes hajjal bukkant fel a hajófenék alól, de amit te éltél át, azt ők sem fogják helyetted elnevezni, az eltelt idő alatt rárakódott piszoktól megtisztítani, időt adni neki, hogy begyógyuljon. És nagyon jó az egész folyamat után megtalálni azokat, akik eljártak már pár táncot a saját bánataikkal, és nagyon jó velük kicsit cinkosan összekacsintani.
komment
2017.04.04. 11:01
Lombik
Címkék: meddőség lombik lombikbaba lombikgyerek
Igen, pont az, amire gondolsz. Van egy saját történetem, pontosabban kettő, közös a férjemmel és mindegyikben szerepel a lombik. Mind a két gyerekünk lombikgyerek, és mivel most már egyik nagyobb mint a másik, ez a téma nem kerül olyan sokszor szóba, mint mielőtt megszülettek volna vagy mint amikor még egészen picik voltak. Éppen ezért fogalmam sincs, hogy ma ez mennyire számít tabutémának, de amikor kiderül, hogy nekem is van lombikos karrierem, akkor úgy tűnik, hogy ha nem is tabunak, de nehezen kimondhatónak még igen.
Ezt a posztot most azért írom, hogy ha abban a cipőben jársz, amiben én, akkor segítsek. Nekem óriási szerencsém volt, mert többek között akkor találtam egy új, igazi barátnőre, akivel először a kezelések, a gyógyszerek, a megoldások, a reménykedések kötöttek össze, majd kiderült, hogy mindez csak megalapozott valaminek, amit felnőtt vérmérséklettel de még ma is fenntartunk. Mi a férjemmel azok közé tartozunk, akiknek ettől az egésztől, amin átmentünk csak még erősebb lett a szövetsége. Direkt nem írok kapcsolatot, mert ez annál mélyebbre vitt bennünket, igen sok mindent megtudtunk egymásról és egymástól, türelmet tanultunk, azóta is van türelmünk megvárni egymást. Nem volt egyszerű menet, a nagyobbik fiunk a negyedik, a kisebbik a nyolcadik beültetésre tartott velünk, és dobálhatnám a nagy szavakat, hogy minden pillanat megérte, azért azt kell mondanom, hogy voltak a szomorúságnak olyan fázisai, amikre csak jóval később, a születésük után érkezett meg a gyógyír.
Mindig úgy gondoltam a lombikra, onnantól, hogy kiderült, hogy ez az egyetlen járható út, hogy ez a Jóisten, az Univerzum, a Sors, a Teremtő ajándéka, egy lehetőség, amivel ha nem élünk, később nem fogjuk majd magunknak megbocsájtani. Azt gondoltam, hogy a gyerekeim micsoda bátor srácok, akik ezt az utat választották, hogy így szülessenek meg (teszem hozzá, a terhességeim és szüléseim körül semmi extra nem történt, pusztán csak azért, mert lombiksrácok, sőt), ezért sem értettem, amikor volt, aki rám huhogott, hogy húúúú, micsoda karmát választottál nekik. Én választottam volna bárkinek karmát? Izé...
Amióta Niát tanítok vannak olyan táncosok, akikről tudom, hogy ezen mennek keresztül, vannak, akik azóta már gyakorló anyukák, vannak, akik a következő lombikra készülnek, és vannak akik benne vannak a folyamatban. Egyet tudok: ha eljönnek táncolni, utána mindig, mindig jobban érzik magukat, testileg és lelkileg is. Ha kérdeznek, én őszintén válaszolok. Igen, híztam a hormonoktól, igen, rettenetesen megviselte az idegrendszeremet (talán a legjobban azt), de igen, sőt, óriási igen, hogy megérte. Spirituális szempontból az, hogy én meg az egom milyen viszonyban vagyunk ma egymással az ott és akkor kezdődött, 2003-ban, amikor kivették a petevezétekeimet és tudtam, hogy élnem kell a lehetőséggel.
Azért születik ez a poszt, hogy tudd, nem vagy egyedül és hogy tudd, együtt könnyebb. Gondolkodom egy olyan alkalmon, órán is, amit magunknak tartok, magunknak, akiknek a gyermekvállaláshoz végig kell(ett) menni a sárga úton. A lombik egy lehetőség, nem a cél. Igen, vannak, akiknek nem kell odáig eljutniuk, mert van más lehetőségük, és ez így jó, de ők is, ti is ugyanazen az úton mentek végig. Gyere Niázni, gyere beszélgetni, gyere önmagad lenni, mert élni jó. Tényleg jó.
komment
2017.01.22. 10:49
A Napig és vissza
Vasárnap reggel a nagyfiamnak hétkor a medencében kell lennie. Megszakad a szívem, amikor felkeltem hat előtt öt perccel, utána még hagyom kicsit szuszogni a kanapén, majd gyengéden noszogatva felöltözik, én fogom a kávémat és indulunk a szigetre. Ha engedi az idő, futok egy kört, mintegy lelkileg támogatva őt, de ma reggel nem húztam futónadrágot és cipőt. Óránként ébren voltam, és legszívesebben átcipeltem volna a fiúkat a mi ágyunkba, és óránként hálát adtam a Jóistennek, hogy vannak, hogy itthon vannak, és hogy mivel nem nézünk híradót, hírportált pedig nem olvasnak, ők nem tudják azt, amit mi már igen, hogy buszbaleset történt. Nem bírom leírni azt, amit mindenki leírt, csak szorítom a számat. Nem tudják azt, amit mi igen, hogy a saját ágyában kihűlt egy pont a nagyfiammal egyidős fiú, csak szorítom a számat. Zsóka barátnőm valamikor azt mondta, hogy néha mintha a Jóisten az arany ujjával le-lenyúlna, csak mellényúl.
Édesapám 57 évesen halt meg, a nagymamám akkor volt 80. Öt évvel élte túl a fiát, és ezt szülőnek nem kívánhatja senki. Kristálytisztán érzem a fájdalmát, mind a mai napig, néha eltávolodik tőlem, néha fényes nappal szorítja jégmarokkal a szívemet. Fogalmam sincs, hogy bírt velünk foglalkozni, nem hogy végigcsinálni egy napot, egyáltalán levegőt venni. A lánya tartotta, nem engedte, de mindannyian pontosan tudtuk, hogy senkit nem alázhatunk meg azzal, aki elveszítette a gyerekét, hogy de a másik miatt, vagy maga miatt, vagy bárki miatt össze kell szednie magát.
Tegnap óta, amióta tudok a buszbalesetről és a kihűlt fiúról csak ölelni szeretném a gyerekeimet és soha el nem engedni őket. Látom a férjemen, hogy ugyanez hullámzik benne. Egyszer valaki azt mondta, hogy a Jóisten számolja az anyák könnyeit. Ezen a hétvégén a lánc, amit belőlük fűzhetnek, elér a Napig és vissza.
komment
2017.01.07. 20:08
7
Címkék: változás tánc 7 Kinga Nia Nia Budapest The Shift KingaNia Brezina Kinga
Idén van hét éve, hogy Niát tanítok. Mágikus szám, mesebeli, tanulságos, egy ciklus vége és kezdete. Hetek óta keresgélem a megfelelő szót, hogy milyen évet szeretnék magamnak a Niában, azt tudtam, hogy szenvedélyből, erőből, elköteleződésből nem fogok engedni, mert ezt az első pillanattól kezdve így csináltam, a beletett energia mennyiségét is inkább növelem, de a hogyant ebben az évben másképp alakítom. Különleges év lesz, minden egyes pillanatát úgy is fogom megélni.
A mai napig az orromban van annak a stúdiónak az illata, ahol először Niáztam, be se kell hunynom a szemem, hogy lássam Angit, a mozdulatait, majd a másik termet, Andit, ahogy felemeli az egyik karját, a fehér öv, Helen, aki azóta a mentorom, a barátom, a családom tagja, Irén, amikor az Earthsong-ból az Exilio-t tanítja. Kék öv, Shift, 5 Stages, Palást, Moving To Heal, barna öv, Debbie Budapesten. Az elmúlt hét évben én annyival, de annyival gazdagabb lettem, hogy azt nem lehet anyagi javakban kifejezni. Minden egyes tánc egy külön történet, ha csak a tavalyi évemet nézem, több, mint 400 órát tartottam (egészen pontosan 468-at), négy elvonulást, tizenkét workshopot, szerveztem három tréninget, két mesterhétvégét, nem tudom összeszámolni, hogy hány mesterórát. Én mindegyik órába, workshopba, tréningbe, elvonulásba beleteszem a legtöbbet. Nem 150 százalékon égetem, de nem is engedek le 90 százalékra egyikben sem.Teszem a dolgom, úgy, ahogy azt a negyedik egyezségből tanulom, mind a mai napig, minden pillanatába beleteszem a legtöbbet: és így nem fárasztó ez, még ha soknak is tűnik. Ugye milyen szépek, egyszerűek és egyértelműek azok a fundamentumok, amiken Nia tanárként megvethetem a lábam?
Forgatom ezt a hét évet, és tetszik. Nőként létezni azért is jó, mert a ciklikusság nem ismeretlen számunkra, a hetes számot, mint ahogy amúgy a prímszámokat, kedvelem. Nekem a sárkány hétfejű, az erdő hétszögletű kerek, József Attilával vagyok a hetedik, szamurájból hét van, ahogy egy rizsszemben hét isten, a szivárvány hét színből áll, a Göncölszekér hét csillagból, a legnagyobbat hétmérföldes csizmával lehet lépni, a titok hétpecsétes.
Szeretem a változást, ezt tudjátok, rólam. Gyermeki kíváncsisággal vetem bele magam új dolgokba, képes vagyok rácsodálkozni az ismeretlenre - egy dolgot nem teszek, és ezt ebben a hetedik évben sem fogom tenni: nem félek. Életem legjobb dolgai prímszámokhoz kötődnek. 2017 is az. :)
Fotó: Birtalan Zsolt
komment
2016.12.18. 11:15
Várakozás
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van, ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk." (Pilinszky János)
komment
2016.10.20. 12:00
Azt mondtátok, mosolyogjak :)
Címkék: henry rollins reggel inspiráció mosoly fitness
Ez itt egy fáradt mosoly, és még csak reggeli. Íme a bölcsész, aki elhitte, hogy a könyvtártól nincs olyan messze a táncterem, a táncteremtől pedig az edzőterem. Így teljes:) (Ja, és Henry Rollins, kösz, ha te nem vagy, sosem merem betenni a lábam egy súlyzókkal és furcsa gépekkel teli helyiségbe:))
komment
2016.05.19. 15:07
4 X, 2 gyerek, 1 férj
Címkék: család test Nia mozgás öröme
Leltár, mondhatnátok. Ebben a bővített számsorban minden benne van, ami most vagyok. Mindaz a munka, amit beletettem az életembe és magamba, az a sok tapasztalás, és az a rengeteg tanítás, de benne van az is, ami előttem van, az a sok tapasztalás, munka, türelem, alázat és elfogadás. Ezt a képet ma reggel készítettem magamról, egy kiadós fitnesztermi edzés és némi futás után, túl a szokásos fél hatos kelésen, nagyfiunk ebédjének megfőzésén, a gyerekek oktatási intézményekbe való eljuttatásán. Ez az én testem ma. Több, mint negyven éve kalandozik ezen a bolygón, minden, amin együtt keresztülmentünk nyomot hagyott rajta és benne. Jobb formában van, mint tíz éve, teszem hozzá, és én nagyon szeretem azokat a csíkokat ott a hasamon, mint ahogy azt is, hogy soha nem lesz már csont lapos, mert kihordott két gyereket, és ahogy a kisebbik mondja: a második legjobb dolog a világon a puha has :) A férjem rendületlenül odavan ezért a testért, most már nagyon sok éve, még akkor is odáig volt érte, amikor nem voltunk odáig annyira egymásért - ez a házasság, ahogy mondani szokás:) Amióta a testem és én is jóban vagyunk, azóta érdekes módon nincs olyan, hogy ne lennénk oda egymásért az urammal. :)
Jogos a kérdés, hogy mit keres egy Nia tanár egy klasszikus fitneszteremben? Ugyanazt, mint egy Nia órán: a Mozgás Örömét. Egy héten kétszer ezt a táncot járom egy másfél évvel ezelőtti kiadós tüdőgyulladás óta. Lezártam egy folyamatot, feküdtem öt napot, megtanultam újra lélegezni és tudtam, hogy sémát kell törnöm, előítéleteket feladnom, fejet és térdet hajtanom a testem előtt. Semmi sem indokolta, hogy ne változtassak a rögzült szokásaimon, legfeljebb ezek a szokások. Kiderült, hogy hetente tudok erre szakítani kétszer hatvan percet (olyannyira beépült ez is a családunk mindennapjaiba, hogy mára ez is egyfajta közös házastársi programmá vált), és a belőle fakadó változásoknak csak és kizárólag hasznát veszem. Megtanultam még jobban tisztelni a testem, megtanultam még jobban odafigyelni rá, megtanultam használni a korlátait és megtanultam értelmezni a lehetőségeit. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha mozog rendszeresen, hogy néha csapjon bele valami teljesen másba. A Mozgás Öröme minden mozgásformát átjár, ha mersz a tested térképével a kezedben kisebb-nagyobb kirándulásokat tenni.