Futottam egyet a farkasokkal, tudtam, hogy nagy futás lesz, de meglepett. Mérhetetlenül közel kerültem a saját sebhelyeimhez - és ez azért volt jó, mert hiába fáj, én, aki megvarrtam a saját palástomat, most, hogy hazaértem, magamhoz szorítottam, és megköszöntem, hogy a sebhelyesek klánjához tartozom. Merek mélyet merülni, de merek feljönni és újra nagylevegőt venni. Beleszagoltam egy jó mélyet a palástomba, és tudtam, hogy ma este a táncban menedéket veszek - és így is történt. Nem bánok semmit. Nem akarok több majd-ot az életemben. Te se akarj. Nem akarok úgy élni, ahogy az csak másoknak jó, de nekem nem, és te se akarj így élni. Nem akarom, hogy manipuláljanak és ezzel közvetve arra kényszerítsenek, hogy ne mondjak igazat, hogy hazudjak magamnak, és te se engedd meg senkinek, hogy ezt tegye veled. Nem fogom megvenni az "engedd el", és a "bocsáss meg" búcsúcédulákat továbbra sem. Nem attól leszel jóember, hogy mások életét éled a sajátod helyett.
Nekem elképesztő szerencsém van, hogy be tudok menni a terembe, a vörös sátramba, a menedékembe, táncolhatok és úgy csilloghat a bőrömön az izzadság, mint a gyógyír, mint a balzsam a sebhelyekre. Nekem 13 sebhelyem van, olyan is, ami mindig fájni fog, de egyik sem betegít már meg. És te? Te tudod, hogy mihez kezdesz a sebhelyeiddel?
Nekem elképesztő szerencsém van, hogy be tudok menni a terembe, a vörös sátramba, a menedékembe, táncolhatok és úgy csilloghat a bőrömön az izzadság, mint a gyógyír, mint a balzsam a sebhelyekre. Nekem 13 sebhelyem van, olyan is, ami mindig fájni fog, de egyik sem betegít már meg. És te? Te tudod, hogy mihez kezdesz a sebhelyeiddel?
