Kék Lunáris Vihar, ízlelgesd te is. Nem akármilyen évünk lesz, viharos, elsöprő, igen, sokszor fájdalmas, de megtisztító.
Tegnap, az Időn Kívüli Napon leírtam, hogy milyen évet szeretnék, mire állok készen. Megborzolta a tarkómon a hajamat a szél, a vihar előszele, összesítettem, szembe mertem nézni, meg mertem engedni és magamnak mindenekelőtt mertem igazat mondani. Hajam rövidebb, sebhelyem eggyel több, a legutolsó néha még mindig vérzik, de tudom, mire újratelik a hold, eláll, és mire másodszorra telik újra, ha vékonyan is, de beheged.
Én ma megmosakszom a forrásról hozott vízben, kibontom a hajam, és szembefordulok a vihar szelével. Minden, aminek mennie kell, menjen, minden, ami a szabadságom és annak megélésében utamat állja - menjen. Sosem féltem attól, hogy nem szeretnek, és ezért valami végtelen hála van bennem a szüleim és nagyszüleim, főleg az édesanyám iránt, de az én DNS-emben a hívó kód a szabadság. Nem lehet csak fejben megélni, úgyhogy én most az elmémet, az eszemet szépen beköltöztetem a szívembe, mert ott van most a helye. Elvágom a múlt megkötő fonalait és megsodrom a jövőm aranyfonalát.
Futok tovább a farkasokkal, és aki szintén belehelyezi az elméjét a szívébe, az fog mostantól velem futni. Lehet, hogy az elején vánszorgunk, lehet, hogy csak mászunk, de azután lépkedünk, és biztosan futunk is, de már nem valami elől, hanem oda, ahova valójában tartozunk.
Ez a kép egy kis különbséggel pont egy éve készült, minden rajta van és minden benne van, múltam, jelenem és jövőm, a kapott, a szerzett és a már begyógyult sebhelyeim, a szabadságom és a szerelmem, az alázatom és a megengedésem. Boldog maja új évet nekünk.
