Idén van hét éve, hogy Niát tanítok. Mágikus szám, mesebeli, tanulságos, egy ciklus vége és kezdete. Hetek óta keresgélem a megfelelő szót, hogy milyen évet szeretnék magamnak a Niában, azt tudtam, hogy szenvedélyből, erőből, elköteleződésből nem fogok engedni, mert ezt az első pillanattól kezdve így csináltam, a beletett energia mennyiségét is inkább növelem, de a hogyant ebben az évben másképp alakítom. Különleges év lesz, minden egyes pillanatát úgy is fogom megélni.
A mai napig az orromban van annak a stúdiónak az illata, ahol először Niáztam, be se kell hunynom a szemem, hogy lássam Angit, a mozdulatait, majd a másik termet, Andit, ahogy felemeli az egyik karját, a fehér öv, Helen, aki azóta a mentorom, a barátom, a családom tagja, Irén, amikor az Earthsong-ból az Exilio-t tanítja. Kék öv, Shift, 5 Stages, Palást, Moving To Heal, barna öv, Debbie Budapesten. Az elmúlt hét évben én annyival, de annyival gazdagabb lettem, hogy azt nem lehet anyagi javakban kifejezni. Minden egyes tánc egy külön történet, ha csak a tavalyi évemet nézem, több, mint 400 órát tartottam (egészen pontosan 468-at), négy elvonulást, tizenkét workshopot, szerveztem három tréninget, két mesterhétvégét, nem tudom összeszámolni, hogy hány mesterórát. Én mindegyik órába, workshopba, tréningbe, elvonulásba beleteszem a legtöbbet. Nem 150 százalékon égetem, de nem is engedek le 90 százalékra egyikben sem.Teszem a dolgom, úgy, ahogy azt a negyedik egyezségből tanulom, mind a mai napig, minden pillanatába beleteszem a legtöbbet: és így nem fárasztó ez, még ha soknak is tűnik. Ugye milyen szépek, egyszerűek és egyértelműek azok a fundamentumok, amiken Nia tanárként megvethetem a lábam?
Forgatom ezt a hét évet, és tetszik. Nőként létezni azért is jó, mert a ciklikusság nem ismeretlen számunkra, a hetes számot, mint ahogy amúgy a prímszámokat, kedvelem. Nekem a sárkány hétfejű, az erdő hétszögletű kerek, József Attilával vagyok a hetedik, szamurájból hét van, ahogy egy rizsszemben hét isten, a szivárvány hét színből áll, a Göncölszekér hét csillagból, a legnagyobbat hétmérföldes csizmával lehet lépni, a titok hétpecsétes.
Szeretem a változást, ezt tudjátok, rólam. Gyermeki kíváncsisággal vetem bele magam új dolgokba, képes vagyok rácsodálkozni az ismeretlenre - egy dolgot nem teszek, és ezt ebben a hetedik évben sem fogom tenni: nem félek. Életem legjobb dolgai prímszámokhoz kötődnek. 2017 is az. :)
Fotó: Birtalan Zsolt
