Kinga meg a Nia

Álmos vagyok, fáradt vagyok, nyűgös vagyok. Így, egyben és egyszerre. Szombat óta fáj a torkom, a vasárnapi Nia után (mint mindig), jobb volt, sokkal, de most megint nem olyan jó, úgyhogy tűkön ülök, és várom az esti Niát. Ráadásul pontosan tudom, hogy csak szépen végig kéne csinálnom a testkiegyensúlyozó gyakorlatomat, legalább egyszer éjfél előtt ágyba kéne kerülni, és minden jobb lenne. Ugye?:)

Este fél hétkor várlak Benneteket a Nohában, fókuszban az elengedés lesz :)

Július végéig minden óra fél hétkor kezdődik. Még én is rázódom bele, senki se izguljon, hogy elkésik netán. Jobb oldalt megtaláljátok ezeket, azt is, hogy a szívünknek nagyon kedves Noha Stúdióban lesznek. Ma, hogy nincs olyan óriási meleg, viszek még plédet az óra végi relaxációhoz :)

A nagy melegben elfelejtettem, hogy bő egy éve kezdtem ezt a blogot írni. Visszaolvastam ezt-azt, utána megtaláltam egy levelet, amit magamnak kellett írnom, és másfél éve kaptam meg. Úton vagyok, és ez jó, azt látom, honnan indultam, és nem fáj érte a szívem, azt is látom, hogy kik kísérnek ezen az úton, kik fogják a kezem és kiknek fogom a kezét. Hogy hová tartok, igaziból nem is érdekes, mert maga az út olyan kalandos, olyan szép, hogy tudom, hogy oda vezet, ahol a helyem van :)

Itt volt Helen Terry, akinek sok köszönettel tartozom, hogy azt a kaput, amire valaha rábukkantam, és amit Molnár Angi és még inkább Hriczu Andi kinyitott, azt szélesre tárta. Választhattam, ettől folyamatosan újabb és újabb lehetőségek mutatkoznak meg. Lehet-e ennél valaki szerencsésebb? :)

Még mindig hőség van, tehát fél hétkor a Nohában találkozunk. Addig valami lélegzetelállítót mutatok Nektek.

Fontos:

A mai, pénteki Nia a Pozsonyi úton lesz, a Noha Stúdióban és este 7-kor kezdődik!

Biztosan a nagy meleg is az oka - és persze Helen Terry mesterórája - de egyre mélyebbre és mélyebbre megyek az érzékelésben, már, ami a testemet illeti. Van-e bennetek kíváncsiság, hogy velem gyertek? :)

A Nia érzékelésen alapuló mozgás, ezt, akik gyakorolják, akik élik, táncolják, lélegzik, pontosan tudják. Gondold végig, hogy mikor esett meg veled utoljára, hogy egyáltalán érezted, hogy van tested? És ha ez megvan, akkor most oda nézz vissza, amikor érzékelted. Ugye, hogy mekkora a különbség? A nap jórészében nem hogy nem érezzük, szinte sosem érzékeljük, de még köszönőviszonyban sem vagyunk a testünkkel.

Áldozz magadra most három percet, nem is kell több, és nézz végig a testeden. Azután hunyd le a szemed és érzékeld. Azt, hogy van, azt, hogy milyen helyet tölt ki a térben, hogy milyen, amikor mozdulatlan és milyen, amikor egészen finoman megmozdul. Maradj meg ebben a pillanatban, hagyd, hogy az időben is megtalálja magát a tested. És azután simítsd meg, bárhol, és figyeld meg az azt megelőző pillanathoz képest milyen más jelentést, milyen más érzetet vett fel a tested.

Debbie Rosas, a Nia alapítója önmagát, és bennünket, Nia tanárokat "sensational scientist"-nek, érzékeléstudósoknak hív. Figyeljük, élvezzük, használjuk, átadjuk, megosztjuk.  Ha felélesztjük az érzékelésünket, akkor a testünket is új életre keltjük, ő pedig új érzékelési lehetőségeket nyit a tudatosság felé. Micsoda izgalmas, minden pillanatban határtalan élményeket rejtegető utazás ez!

Gyorsan összefoglalom a közelgő Nia eseményeket:)

Ma este fél héttől a Nohában várlak Benneteket, másfél órában:) Holnap a Rákóczi úton Balázs Mari tart, szerintem nagyon-nagyon különleges, egyedülálló Nia órát nektek, ki ne hagyjátok!!! :)

Szombaton mesteróra Helen Terry-vel a Montevideo Wellness-ben, sikítva, de boldogan egy-két helyet még tudunk szorítani :)

A vasárnapi Nia óránk pedig valószínűleg a Pozsonyi úton lesz most, kivételesen - a kuponosok jöjjenek ide is bátran!

Ide írjaktok bátran: niakinga@gmail.com

Szűkszavú voltam az elmúlt napokban, most is a lelkiismeretemmel hadakozva írok, mert elméletileg holnap vizsgáznom kéne (hah, az irodalom iránti olthatatlan szerelem már csak ilyen, néha megzavarja néhány nyelvészet vizsga :) ), helyette takarítok, pakolok, olvasok, kéne valami ebédet keresnem, de leginkább tanulnék egy új rutint. Isteni hozzá ez az esős idő:)

Olyan élményben volt részem, mint amikor az erdőben, egy hegy tetején, vagy a tengerben szinte megüti az ember lányát valami belső hang, vagy a csend, a levegő, az ég, a fény, úgy, egyben. Egység, egybenlevőség. Lélegzetelállító, és azt akarjuk, hogy soha ne érjen véget. A miénk lesz, és ha merjük, használhatjuk bátran. Azt mondják, ez az év a be- és elfogadásról szól. Lélegzetelállító kalandnak tűnik, pedig még csak a fele telt el.

Holnap hétkor várlak Benneteket a Pozsonyi úton.

Ma Intimitás Fesztivál volt. Barokat futtattunk hárman, Niát tartottam, olyan élményekben volt részem mindezek alatt, hogy csak kapkodtam a fejem:)

Holnap Főként Nőként fesztivál, Nia és Barok. Tényleg jó nőnek lenni :) Tényleg jó lenni :)

Mindjárt egy éve lesz, hogy nekifogtam ennek a blognak. Komolyan mondom, olyan ez, mint egy utazás, amiben néha megállok, visszanézek, és jól meglepődöm minden egyes fotón, hogy mennyi mindent láttam már eddig :)

Beáll a nyári üzemmód, vagyis a hétfői Csillaghegyi Közösségi óráktól szeptember elejéig átementileg búcsút veszünk. Viszont ezzel párhuzamosan a csütörtöki Pozsonyi úti órák másfél órásak lesznek:) Ezt szeretem a nyárban, hogy mindenki olyan rugalmas lesz :)

Ma kánikula, holnap még inkább? Mi lehetséges még?:)

Napok óta fogalmazom ezt a posztot és mindig újabb és újabb aspektusokból közelítek a témájához. Tegye fel a kezét az, aki maximálisan, a tőle legjobban telhető módon tiszteli a testét! Aki szeretettel gondol rá, valahányszor eszébe jut, hogy van. Fűzhetem tovább a gondolatot, miszerint egyáltalán gondolunk-e arra, hogy van, vagy magától értetődően természetesnek vesszük, hogy létezik, kiszolgál, táplál bennünket? Azt gondolom, hogy miközben a korunknak megfelelőlen úgymond "odafigyelünk" a testünkre, még véletlenül sem tiszteljük, legfeljebb használjuk és kihasználjuk.

Ha azzal kezdem, hogy megállás nélkül próbáljuk megváltoztatni, miközben ha lehunynánk a szemünket és kicsit befelé hallgatóznánk, akkor észrevehetnénk, meghallhatnánk, hogy hogy szól hozzánk, mire vágyik, ő merre szeretne változni. Nehéz elfogadni, hogy nem egyek vagyunk a testünkkel, ő nem mi, mi pedig nem vagyunk ő, viszont az életünket vele egységben töltjük el. Az pedig, hogy hogyan, nem lehet mindegy. Ki akarod tolni a határaidat? Nosza. De mindig kérdezd meg a tested, hogy az ő határai is kitolásra vágynak-e? Át akarod lépni a korlátaidat? Lépd, de kérdezd a tested, hogy neki van-e korlátja, ami átlépésre vár? Szeretnél csak mozdulatlanul magad elé nézni és semmit sem csinálni? Bátran, de kérdezd meg a tested, hogy ő is a mozdulatlanságra vágyik-e?

Állj meg egy pillanatra és nézz körül, hogy mennyiféle formája lehet a testnek, hogy persze, hasonlítunk egymásra, de még az egypetéjű ikrek sem teljesen egyformák. Hát nem nagyszerű ez a változatosság? Nem gyönyörű? Állj meg egy pillanatra és élvezd! Minden pillanatban más és más, minden pillanatban jelen van. És most nézz így a te testedre is, ami egyszeri, fantasztikus, lenyűgöző! Gondold végig hány és hány kalandban volt már részetek? És képzeld el, hogy még mennyi vár rátok!

Ebben a testben fogod leélni az életed. Ha lenézed, bántod, ha állandóan elégedetlen vagy vele, hogy várhatod el tőle, hogy harmóniában legyen veled? Szeresd, törődj vele, de mindenek előtt tiszteld! Sosem ismert örömben lehet így részed!

Ez itt egy fűszál keresztmetszete, mikroszkóp alatt (via: Di Davis). A vidám mosolygós arcok pedig nem mások, mint azok a kis csatornák, amiken keresztül a fűszál felveszi a vizet. Mi lehet a valódi életnél csodálatosabb?:)

Ma, este negyed héttől Passion. Boldog sóhaj:)

A pénteki Nia óránk viszont elmarad, mert ballagásra megyek, óvodaira, a nagyfiaméra. Elhiszitek, hogy már ekkora? :)

Vasárnap 18 órakor már mindenkit várok szeretettel a Rákóczi úton, a Mayadance Stúdióban:)

A múlt hét sűrű volt, nem könnyű, de nagyon sok örömmel volt teli. Az úgy kezdődött, hogy vannak 15-en, akik életmódot akarnak váltani, engem pedig meghívtak a játék szervezői, hogy hadd mozogjanak nálam is a résztvevők. Közben a nagyfiam beteg lett, és most, amikor éppen írok, a kicsi köhög, igaz, ők ezt is képesek úgy tenni, hogy a betegség, mint olyan nem is kerül a képbe. Egy szó, mint száz, mást se csináltam az elmúlt héten, mint "tartottam a teret". És eltettem 20 kiló epret lekvárnak :)

Az életmódváltó lányok blogolnak, mit mozogtak, mit ettek, mit gondolnak, merre járnak, tehát blogoltak arról is, hogy nálam jártak Nia ügyileg. Én pedig a végtelenségig meghatódtam. Amikor elolvastam az elsőt, akkor konkrétan majdnem elsírtam magam. Nem tudom valószínűleg szavakkal elmagyarázni, hogy milyen érzés Niázni, mint ahogy azt sem, hogy milyen érzés Niát tanítani (de eltáncolom bármikor!:)). Ami meghatott, ami valami kimondhatatlan melegséggel töltött el, hogy a Nia azért is jó, mert a jelek szerint mi, akik műveljük, ugyanazt érezzük, érzékeljük közben. Ide fogom másolni az egyik lány gondolatait, mert még ennyi idő után is, hogy nekem ez az életem, ilyen szépen leírni talán még én sem tudtam.

"Annyira, de annyira élveztem a Niát!!! Saját magamon is meglepődtem! Egyáltalán nem érdekelt, hogy vajon ki mit gondol arról, hogy milyen nagy darab vagyok, vagy milyen bénán követem a koreográfiát, vagy bármi más. Egyszerűen csak élveztem. Valami átlényegülés-féle volt, vagy mi. Nem tudom jól kifejezni. Néha olyan volt, mintha latint táncolnék, néha olyan, mintha valami arfrikai törzsi tánc közepébe kerültem volna, néha úgy éreztem magam, mint valami funky bulin, néha meg úgy, mintha Istent ölelném. És nem utolsósorban nőnek éreztem magam." (via: www.azendietam.hu)

Egyszer régen fogtam magam és letértem arról az útról, amit a világ, amiben élünk helyesnek, követendőnek, normálisnak, elfogadhatónak, egy nő számára kijelöltnek, megkerülhetetlennek, kizárólagosnak tart. Most itt tartok, hogy az örömet, amit megtaláltam, meg tudom már másoknak is mutatni, és azt is, hogy azt hogyan lelhetik meg önmagukban. Hogy lehetek ennyire szerencsés? :)

Csak szépen, sorban:)

Május 25-én, pénteken, 18-19.30-ig Niázunk a MayaDance Stúdióban. Onnan gyors átrohanás következik ééééés

20 órától szezonzáró Irodalmi Szalonunkat tartjuk a Noha Stúdióban, fókuszban Szerb Antal Utas és holdvilágával! (A rendezvény, mint mindig, ingyenes, sütinek, gyümölcsnek, innivalónak örülünk:))

Május 27-én 18-19.30-ig is Niázunk a MayaDance Stúdióban. Mert jó :)

Május 28-án pedig nincs óránk, pihenünk:)

Tegnap nagyobb csapatban érkeztek az életmódváltó lányok (www.azendietam.hu). Még mindig meg vagyok hatódva attól, amit írtak:) (És bár be lehetne szúrni, de majd még megkérdezem őket is:))

Szombaton tartottam facilitátorként az első Access Bars kurzust. Óriási élmény volt. Egyrészről annyira szeretem, amikor meglátom az "Ahaaa!!!" élményt mások arcán, másrészről akkora energialöket ez, hogy utána képtelen voltam sokáig elaludni. Vagyis lesz következő, júniusban is!

Vasárnap délelőtt már a Fehérvári útra rohantam, ugyanis elkezdődött az éndiétam.hu életmódváltó játéka, amiben én vagyok az egyik opció, ahol lehet mozogni :)) Érdemes lesz követni, mindenkinek ajánlom, aki szeretne valami mást, valami többet kihozni az életéből. Ültem ott, végignéztem a lányokon, és mindegyikre halálosan büszke voltam, hogy akar és mer változtatni, és nagyon bízom benne, hogy nem félelmet, hanem gyermeki izgatottságot éreznek a változással kapcsolatban. Változni jó, kalandos, izgalmas! A játék öt hónapig fog tartani, elhihetitek, hogy lesz még róla itt szó :)

 A héten minden megy a maga menetében, pénteken Irodalmi Szalonunk szezonzáró eseménye lesz a Noha Stúdióban, este 8-tól. Addig még pont el tudjátok olvasni az Utas és holdvilág-ot:)

Lehet még jelentkezni az adriai Nia táborba, ami augusztus 5-12-ig lesz Hvar szigetén, Vrboskán. Vagyunk szép számmal, de ha valaki szívesen táncolna  a tenger közelében, üdvözölné a napfelkeltét a világ egyik legvarázslatosabb szigetén, az írjon a niakinga@gmail.com -ra.

És még egy programelőzetes: Június 30-án master class lesz Helen Terry feketeöves Nia trénerrel. Helenről kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni, mindenkinek tiszta szívemből ajánlom, hogy jöjjön és táncoljon Helennel egy jót! Ha jönnél, írj a fenti email címre, minél előbb :)

Vagyis a mozgáson keresztül megtaláljuk az egészséget. Velem ez történik most éppen. A múlt heti gyomormizériám után tegnap kora délután a jobb lábfejem kezdett fájni. Nem kicsit, hanem nagyon. Estére, mire mentem az órámra, úgy sántikáltam, hogy azt is taníthattam volna. Voltak bizonyos pozíciók, mint például a lábujjhegyre állás, amik nem fájtak, de hét óra előtt pár perccel még fogalmam sem volt, hogy hogy fogok órát tartani. Örömmel jelenthetem, hogy simán :D (Ok, egyszer álltam meg, hogy én most csak az egyik lábamon tudok ugrálni :D ).

Mivel szeretném, hogy még sokkal-sokkal jobban legyen a lábam, hát ma is belehúzunk, a Noha Stúdióban, este héttől! Zene a táskámban!:)

Ma, hattól lesz óránk a Mayadance Stúdióban. Ha valaki szeretne kapukódot, szóljon:)

Csak szólok, hogy ma még nincs óra a Nohában! Holnap már várok mindenkit a Rákóczi úton, este hatkor!:)

Egyelőre azt gondolom, hogy nem biztos, hogy holnap már tartok órát. Meg fogom írni, csak még hagyok magamnak egy kis időt.

Ami viszont biztos, hogy május 12-én 16 órától remek workshop lesz a Rákóczi úti teremben. Fókuszában a Nia 2. princípiumával, vagyis a mozgásformákkal. Azt gondolom, hogy a legjobban egy olyan rutin segítségével fogjuk ezt a legkönnyebben megismerni, amit Debbie állított össze, mondhatni direkt ezért:) Szóval, azt tudjuk, hogy a Nia ötvöz elemeket, de hát mégis, mi az a tai chi, a taek-won do, az ai-ki do? Mi az a modernc tánc, a szabad tánc vagy a Duncan tánc? A jógáról szerintem már mindenki hallott, na de hogy is állunk az Alexander technikával és a Feldenkrais-sal?:)

Jelentkezni a facebook-on, vagy a niakinga@gmail.com címen lehet. Három óra, vidám önmagaddal lét:) Mert testtudatosnak lenni jó! :)

Mondjuk úgy, közérdekű: A mai Nohás óra elmarad. Ha a test azt mondja, hogy állj, akkor bizony meg kell állni...