A múlt hét sűrű volt, nem könnyű, de nagyon sok örömmel volt teli. Az úgy kezdődött, hogy vannak 15-en, akik életmódot akarnak váltani, engem pedig meghívtak a játék szervezői, hogy hadd mozogjanak nálam is a résztvevők. Közben a nagyfiam beteg lett, és most, amikor éppen írok, a kicsi köhög, igaz, ők ezt is képesek úgy tenni, hogy a betegség, mint olyan nem is kerül a képbe. Egy szó, mint száz, mást se csináltam az elmúlt héten, mint "tartottam a teret". És eltettem 20 kiló epret lekvárnak :)
Az életmódváltó lányok blogolnak, mit mozogtak, mit ettek, mit gondolnak, merre járnak, tehát blogoltak arról is, hogy nálam jártak Nia ügyileg. Én pedig a végtelenségig meghatódtam. Amikor elolvastam az elsőt, akkor konkrétan majdnem elsírtam magam. Nem tudom valószínűleg szavakkal elmagyarázni, hogy milyen érzés Niázni, mint ahogy azt sem, hogy milyen érzés Niát tanítani (de eltáncolom bármikor!:)). Ami meghatott, ami valami kimondhatatlan melegséggel töltött el, hogy a Nia azért is jó, mert a jelek szerint mi, akik műveljük, ugyanazt érezzük, érzékeljük közben. Ide fogom másolni az egyik lány gondolatait, mert még ennyi idő után is, hogy nekem ez az életem, ilyen szépen leírni talán még én sem tudtam.
"Annyira, de annyira élveztem a Niát!!! Saját magamon is meglepődtem! Egyáltalán nem érdekelt, hogy vajon ki mit gondol arról, hogy milyen nagy darab vagyok, vagy milyen bénán követem a koreográfiát, vagy bármi más. Egyszerűen csak élveztem. Valami átlényegülés-féle volt, vagy mi. Nem tudom jól kifejezni. Néha olyan volt, mintha latint táncolnék, néha olyan, mintha valami arfrikai törzsi tánc közepébe kerültem volna, néha úgy éreztem magam, mint valami funky bulin, néha meg úgy, mintha Istent ölelném. És nem utolsósorban nőnek éreztem magam." (via: www.azendietam.hu)
Egyszer régen fogtam magam és letértem arról az útról, amit a világ, amiben élünk helyesnek, követendőnek, normálisnak, elfogadhatónak, egy nő számára kijelöltnek, megkerülhetetlennek, kizárólagosnak tart. Most itt tartok, hogy az örömet, amit megtaláltam, meg tudom már másoknak is mutatni, és azt is, hogy azt hogyan lelhetik meg önmagukban. Hogy lehetek ennyire szerencsés? :)
