Nagyon, nagyon-nagyon, sőt, állati hideg van, de valahogy ez nem tör le, kedvemet nem szegi, sőt, gyermeki énem ilyenkor tud igazán lubickolni. Tegye fel a kezét, akit kisgyerekként zavar a hideg? Aki nem várta boldogan, hogy essen végre a hó? Ugyanez az izgatottság lett úrrá rajtam ma kora hajnalban. Borzasztó nehéz éjszaka van a hátam mögött, beteg gyerekkel, aki hálistennek rapid módon gyógyul. És akkor kiszagoltam a levegőbe és megcsapott a valódi, gyerekkori tél szaga:) Nemrégiben Alsó-Ausztriában jártunk családilag, évek óta először ott álltam sűrű, nagy pelyhű hóesésben, olyanban, amire kinyílik az ember lányának a szíve.
Ma felveszem a nagyon meleg kabátomat és úgy megyek órát tartani este hattól a Rákóczi útra. Tüzes zenéket viszek, és akinek kedve van, akár még egy forró csokit is megihatunk utána.
És keresem a megfelelő helyet a mi Nia táborunknak március végén, és még attól sem zárkózom el (sőt), hogy határon túlra menjünk, oda, ahol ezer méter fölött, a szikrázó napsütésben az ember lánya fogja magát, kinyitja a szívét, és az lehet, aki:) Akinek van kedve, tartson velem :)
