Hirdettem egy húsvét utáni afterpartyt, aminek a második napján tartunk. Spártainak tűnhet, kintről, bentről van némi kihívás szaga - mától nem iszom kávét, én, a koffeinfüggő, a kávé szerelmese, én, aki szerinte kávé nélkül nincs élet (elmúlt hat óra azóta, hogy ébren vagyok, és jelentem, van) -, se cukor, se glutén, se tejtermék, se hús. Ok, akkor mi? Minden más:))
Látjátok, hogy változásban vagyok, októberben csináltam meg a kék övet, és most kezdem magam úgy érezni, mint amikor az alma végre megnő, és nekiállhat pirosodni. Feltartóztathatatlanul ömlik ki belőlem, amit ott tanultam. Megrágtam, ülepítettem, és most tud elő- és átjönni. És akkora örömmel adom, hogy az még engem is meg tud lepni:)
Kezdjük belakni, betáncolni a The Shift-et. Nagyon úgy néz ki, hogy további Nia tanárok is népesíteni fogják a csapatot. 13-án workshopot tartok, fókuszában a testtudatosság és a szabadtánc, április végén jön Philippe és Sabine, és elképzelhető, hogy még mielőtt leszáll a gépük, megjelenik magyarul a Jaffa Kiadó gondozásában Debbie és Carlos Nia könyve, amit volt szerencsém átbogarászni, böngészni, Nia szívvel és szemmel korrigálni. Hát hogy ne lennék izgatott?:))
Ilyen, ha az öröm vezeti a lépteinket:)
Fotó: Mészáros Balázs
