Annyit írnék, hogy segítség. Csak így, kisbetűvel:) Fogynak a napok, egyre kurtább a virtuális centi, és nem a mai nap az, amikor azt érzem, hogy minden ok lesz. Pedig ok lesz:) Kicsit úgy érzem magam, mintha már bementem volna a labirintusba, de bent kell középen várnom, hogy kijöhessek belőle. Ez a középen várakozás a legfeszítőbb, legfurcsább, legtöbb fölismerést rejtő helyzet. És izgulok is, mit szépítsem :D
