Andrea első napi beszámolója. Két gyerekkel még vidámabb:))
Kedves Kinga,
szembe jött a 24 napos 7 perce nia-móka, sorsszerű, hogy akkor, amikor
mozgáshiányos életet élek és egyre többet gondolok a niára (korábban
jártam néhányszor, nagyon felszabaditó volt)., akkor jön egy ilyen, hát
ezt nem hagyhatom ki.
Belevágtam, ráadásul egy 5 és egy 1.5 évessel és mondhatom, nem bántam meg.
Az első feladat úgy zajlott, hogy a lányommal egyre közelebb kerültünk
a földön, a végén már egymáshoz érve számoltunk 15-ig.
2. A kúszásnál rájöttünk, hogy a másfél éves fiam csúcsteljesitményt hajt
végre, amikor kúszik és még halad is előre. Nekem csak azért sikerült,
mert titkon bevetettem minden létező izmomat. Amig a következő feladatot
néztem, a lányom duzzogva eltűnt.
3. Tiszta szerencse, hogy a macskaság jött, odamehettem négykézláb,
közben a pici fiam vigyorogva mászott négykézlába a hasam alá, majd
némi dorombolástól meglágyult a durcás mici is és jött ő is cicásat
játszani.
4. Hmm, na itt éreztem először, hogy komoly mozgáshiányom van,
törpejárás felemelt kézzel az már nem megy lazán, állandóan kidőltem,
de próbáltam újra és újra egyenesen maradni. Nehéz.
5. Ez igazi megváltás az előző után, megy, mint a karikacsapás, itt
sajnos megint egyedül maradtam.
6. Kicsit emlékeztet a buddhisták leborulására, ez is jó, a 3. után úgy
beindul a vérkeringés, hogy jöhetne néhány nehezebb feladat is.
7. Na, ezt kéne minden reggel mindenkinek lenyomni. Pukkadoztunk,
rázkódtunk és alig birtuk abbahagyni a röhögést.
Köszönöm! Remélem, még 23x jelentkezem.
Andi
ui.: nincs hosszú i-m a billentyűzeten, egyébként jóban vagyunk :)
