Helen Terry, köszönöm! :)
Az a helyzet, hogy nagyjából ennél többet igencsak nehezen tudok most írni. Pedig higgyétek el, minden téren feltöltődtem, feltöltöttek. A tréning harmadik délutánján leültem Helennel szemben és megkérdeztem tőle, hogy mondja meg nekem, hogy volt nekem eddig bátorságom tanítani, hiszen itt most olyan mélységében mehettem bele a Nia-tanítás, sőt a Nia-lét rejtelmeibe, hogy azt én sem hittem volna. Nem akartam elvárásokkal menni, hanem inkább gyermeki kíváncsisággal. Ez volt a "mantrám", a kapaszkodóm, még akkor is, amikor tíz óra elteltével még mindig a levegőben voltunk, és úgy éreztem, hogy soha, de soha nem fogok leszállni a Houstoni reptéren.Ez a kíváncsiság erősödött föl a kék öv tréning hét napján, ott motoszkál a még-még-még érzés, miközben olyan szintű szomatikus fáradságot érzek, hullámokban, hogy amihez foghatót eddig nem tapasztaltam. Hazahoztam nektek azt, amiért mentem :)
