Ez a blog így indult: Kinga meg a Nia. A napokban belefutottam egy gondolatba, és amire hetek óta készültem egy pillanat alatt testet is öltött. Az út, az ösvény, amin járunk soha nem egyenes vonal, hanem spirál. Ezért térünk vissza újra és újra olyan dolgokhoz, amikről azt gondolnánk, hogy már túlvagyunk rajtuk, helyette ismét szembe találjunk magunkat velük, valójában azért, hogy újabb és újabb mélységeiket, igazságaikat tárjuk föl. Amikor elkezdtem tanítani, definiálni akartam magam a Niában, így illesztődött a nevemhez a Nia. Egy ideje azonban azt éreztem, hogy miért választom én ketté azt, ahogy hívnak és azt, aki a Niában vagyok, mert a kettő már végérvényesen összefonódott. A Nia nekem nem megtanulandó koreográfiák gyűjteménye, hanem olyannyira átszövi az életemet, hogy gyakorlatilag egy szimpla levegővételnél is kering bennem, lélegzem be, fújom ki. Máig nem tudom megmondani, hogy én választottam-e a Niát vagy a Nia válaszott-e ki engem (hajlamos vagyok az utóbbira tippelni, mert akárhányszor elbizonytalanodom, akkor elkapja a grabancom és meg- és felráz.)
Anno, amikor készültem a barna övre, váltottam egy levelet Ann Christiansennel, aki a mesterem, Helen Terry mellett a másik nemzetközi top Nia tréner, sőt:) Ő írta nekem, hogy akkor menjek tovább, ha a kék öv mind a 13 princípiumát elsajátítottam, és a nap minden órájában teljes mértékig adaptáltam. Bölcs levele minden egyes Nia döntésem előtt eszembe szokott jutni, hogy tartok-e már ott, hogy tovább tudjak lépni. A testem mindig jelez, ha igen: akkor könnyű, ha nem, akkor jön a jól ismert hasszorítós érzet:) Úgyhogy most "visszavettem" a nevem: Brezina Kinga. Nia tanár. Nekem tetszik. :) Nincs két Kinga, egy van, aki egyszerre Nia tanár, anya, feleség, lánya valakinek, nővére valakinek, barátja többeknek. Én a Nia alapelvei szerint élek, barna övesként 39 princípiumot gyakorlok, ebből nagy biztonsággal harmincat (viszonylag friss barna öves vagyok, úgyhogy a többi kilencet nézzétek még el nekem), a nyár végére mind a 39-cel egyek leszünk. Nekem ez az áramlás, a szabadság, a potenciálom kreatív medre, a változatosság kifogyhatatlan kincsestára. Mit csinálok mondjuk, ha kétségeim vannak? Őszinte leszek. Mit csinálok, ha zaklatott vagyok? Belépek a Zónába. Fáj a fejem? Keresek egy érzetet, ami a gyönyörben tart. Ezt nem lehet másként, mint hogy gyakorlom. Egyik nap így, a másik nap úgy, törekedve a legtöbbre, amit meg tudok tenni. Nem KingaNiaként, hanem Brezina Kingaként. Minden egyes pillanatért, amit együtt töltünk, hálás vagyok, és köszönettel tartozom Neked, aki táncolsz velem, olvasod a soraimat, velem, általam éled át ezt a valójában semmihez sem hasonlítható kalandot. Ez a kaland pár éve szinte lehetetlennek tűnt, ma viszont ez az én spirál-ösvényem, amin járok, be-ki, föl-le, előre-hátra, állandó mozgásban. Hogy mi a szándékom? Hogy Te egyre jobban érezd magad, odatalálj önmagadhoz, gyógyulj, amikor annak van ideje, hogy a saját életedet élhesd, a saját természetes idődben létezhess.
Szóval, ahogy kezdtük, pár éve: ezen a képen én vagyok, és a magamban való pillanat varázslata, a Nia. :)
Fotó: Lovász László
