Nem fogok többes számban írni most, mert tudom, hogy ez engem untat, de halálosan. Van, hogy kiakaszt, írhatnám, hogy felháborít, de ez nem ugyanaz. Amióta a Niával foglalkozom, mondjuk úgy, hogy vele kelek és fekszem - és ez években mérhető -, mintha két part között úsznék. Az egyik parton át akarnak változtatni, a másikon meg akarnak változtatni. Én meg egyiket sem akarom. Önmagam akarok lenni. Boldog akarok lenni. Ismerni akarom önmagam. Ne tegyetek rajtam erőszakot, semmilyet sem. Sosem akarok hozzászokni ahhoz, hogy fáj, legyen az fizikai vagy lelki. Az egyik oldalon, ahol át akarnak változtatni, a fizikai fájdalom olyan természetes része az életnek, mint a levegővétel. A másik oldalon, ahol meg akarnak változtatni, a lelki fájdalmakkal kéne úgy tenni, mintha azok valójában illuzórikus részei volnának az életnek. Van mind a kettő, nem kérdőjelezem meg, de tudni kell azt is, hogy lehet választani azt, ami örömet szerez, ami boldoggá tesz és ezért soha, semmilyen körülmények között nem érezheti magát senki kevesebbnek, csúnyábbnak, de szebbnek vagy többnek sem.
Fotó: Metropolis, 1927
Nem vagyunk konfekció-kompatibilisek. Nőként férfitestet csinálunk magunknak, hozzászokunk a fájdalomhoz, sőt, sok helyen olvasom, hogy olyannyira, hogy hiányzik is. Gátlástalanul belegázolunk másba, mert a másik oldalon azt mondják, hogy a saját boldogságodat tartsd kizárólag a szemed előtt, hogy a szeretet tanulható (innen üzenem, hogy nem). Mindeközben hol vagy te? Hol vannak a te gondolataid, érzéseid, hol van a lelked és hol van a tested? Kinek akarsz megfelelni? Miért akarsz megfelelni? Mikor hoztál olyan döntést vagy döntéseket, amik mások életét befolyásolták? Tisztában vagy-e önmagaddal, vagy hagyod, hogy az állítólagos hiányosságaidat szajkózzák feléd a part mindkét oldaláról?
Szeresd magad. Ne akarj másmilyen lenni és ne akard másét. Ne akarj olyan lenni, mint más. Rajtad kívül senkinek sincs olyan teste, lelke, gondolatai, érzelmei, mint neked. Becsüld meg, nagyon, nagyon, nagyon. Ha másét húzod magadra, azt veszíted el, ami a tiéd. Azt, amid eleve van, amiért itt vagy és amit ismerned kell. Húzhatod, halogathatod, belebújhatsz más bőrébe, sosem lesz olyan, mintha önmagad lennél. És ami a legjobb, az önismeret, a birtokodban lévő önismeret sosem fáj. Sőt. Nem egyszerűbb így?
