Nem tudok betelni vele, valami olyan csodának látom, érzem és tapasztalom, amihez hasonlatosat még nem találtam. Minden test más és más, és mindig mást gondolunk róla, sőt, szerintem minden testről hajlamosak vagyunk mást gondolni. A tegnapi workshop, ahol a kilenc mozgásformát néztük meg tüzetesebben megint visszavezetett a lehető legtermészetesebb forrásunkhoz, a testhez. Mindig újabb és újabb dolgokat, érzeteket fedezek fel, tanulok meg róla. Nia óráimon az egyik legnagyobb öröm, amikor látom az arcokon, hogy - és ahogy - a testük megmutatja a táncolóknak, hogy micsoda örömet tud szerezni.
Hol hagytuk el ezt a velünk született bölcsességet? Hogy viselkedhetünk a testünkkel úgy, ahogy azt gondoljuk, hogy tenni kell vele? Tedd a kezed rá, bárhol, és légy magadhoz őszinte, hányszor éheztetted, minden értelemben? Hányszor toltad bele olyan fájdalomba, amit nem akart? Olyan különleges, annyira szerethető, annyira tökéletes, miért nem látjuk, érezzük ezt? A te tested a tiéd, nincs senkinek sem olyan, mint neked. Pont attól varázslatos, hogy bár hétmilliárdnyian vagyunk, nem találunk két mindenben megegyezőt - még az egypetéjű ikrek is különböznek egymástól. Mi ez, ha nem maga a gondviselés ajándéka? A test nem konfekció-kompatibilis, nem sorozatgyártásban készül.
Kaptad a tested, a szüleidtől, benne hordozod minden ősöd minden tudását, szeresd, gondozd, törődj vele, tiszteld és meg fogod látni, hogy mennyi tudást, mennyi boldogságot, mennyi kapcsolódást fed majd fel előtted. Ha így teszel, nem csak te, a világod is meg fog változni.