A mai napom a korrekt rohanás jegyében telt. Nagyobbik gyerekem köhögősre vette a figurát, tehát itthon van, jóanyám Füredre szállítmányozódott általam (és a nagyobbik gyerekem által, aki nyilván négypercenként kérdezte meg, hogy ott vagyunk-e már), és a lehető legbűnösebb menüt nyomtam így, lájtos kólát kávéval. Sokat :))) Megérintve a főváros határát elvergődtünk a kicsiért a bölcsibe, onnan át a fiúkkal a sószobába (senki ne öt és fél hét között akarjon sószobában relaxálni, nem fog sikerülni, előre szólnék), kis bevásárlás, vacsora, és mindjárt tolom őket a zuhany alá, egyelőre mindannyian levezetünk, a család feje pedig még dolgozik.
Ha csönd lesz, akkor belevetem magam a szombati workshop tanári anyagába, és nekiállok hivatalosan is izgulni. Annyira, de annyira jó az az egyórás táncos-légzés, amit Debbie összeállított, hogy igazából azért izgulok csak, hogy most mit fogok érezni közben és utána :) És mivel tényleg nagy a terem, amire ráleltem, lehet ám még jelentkezni és jönni:)
Holnap Noha Stúdiós másfél órás "nagyon szeretjük" óra lesz. A mai ámokfutás után rám is fér:)
