Örömmel jelentem, hogy ismét tudom azokat a mozdulatokat, amiket az első nap után elfelejtettem. :) De mégis inkább a 11. napról szeretnék írni, mert hosszú idő után Irén barátnőm, akivel együtt végeztük a fehér övet el tudott jönni táncolni. Kímélő üzemmódban egyeztünk meg, én már előre boldog voltam, el kell árulnom, hogy jön :) És akkor tényleg megtörtént, hogy hátranéztem, ott táncolt az Irén, akit simán látok táncolni magamban, ha becsukom a szemem, és én úgy éreztem, mint aki ismét hazaért. Boldog voltam :) (és remélem, hogy nem haragszik meg érte, hogy felteszem ide ezt a képet) :)) Balról jobbra, Irén, Helen és én. A fehér öv utolsó napján, bő két évvel ezelőtt:))
Ami jó hír, hogy ugyanezen a napon szereztem a Niadventi kisvásárunkra kerti melegítőt!!! Hurrá!! Gyertek, tíztől ott leszünk:)
