Tegnap volt az ünnepi óra:) És tényleg ünnepi óra volt, nekem kívül-belül. Tulajdonképpen még az a szerencse, hogy Nia közben abszolút üres a fejem, nem pörgetem az elmúlt heteket, napokat, nem rágom a körmöm, hogy mi fog következni, egyszerűen csak jelen vagyok, úgy ahogy vagyok. Mintha ilyenkor tudnám maradéktalanul élni a saját, valóságos életemet, nem pedig valaki más valóságának szeretnék megfelelni vagy eleget tenni:)
Szóval, kívül csillogtunk, belül vigyorogtunk, én a végén majdnem bőgtem :) (Ok, nő vagyok, ugyehogy :)). Kaptam gyönyörű ajándékot, amiatt is majdnem bőgtem :) De leginkább amiatt, mert annyit kaptam Tőletek az elmúlt hónapokban, Lányok, akik jártok, jártatok, jöttök, amikor tudtok, hogy arra nincs szó. Hetente 5-6 estém töltöm Veletek, és mindig izgatottan készülök rá, soha, de soha nem éreztem még, hogy nincs hozzá kedvem, hogy mást kéne csinálni. Veletek, Mellettetek és Általatok lettem valódi Nia tanár. És ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna Tőletek. Nagyon köszönöm :)
Én mindenkinek azt kívánom ezen az ünnepen, hogy bátran, nyitott szívvel, félelem nélkül legyen az, aki :)
