Miközben nyár van, nyár, írtam egyet, ami megjelent a HVG Extra A Nő különszámában. Nem egymondatos megmondást, sem 5 dolgot, amitől azonnal boldog leszel, hanem egy kis darabot az életemből. A fotót a nagyfiam választotta hozzá és egy részletet már megoszthatok veletek:
Fotó: Birtalan Zsolt
"Ahogy kerültem egyre közelebbi kapcsolatba a saját testemmel, úgy lettek egyre tisztábbak a gondolataim és az érzéseim is önmagam és mások iránt. Nem vagyok tökéletes, nem is akarok az lenni, a hozzám járóknak sem ezt tanácsolom, inkább a teljesség, az egész megélését helyezem a fókuszba. Ez egy olyan perspektíva, ami nem ismeretlen ám szokatlan. Én azt vallom, ha a tökéletest hajszolom, a jelent szalasztom el, mert persze mi számít tökéletesnek? A bennünket körülvevő világ a tökéletességet mutatja föl, a makulátlan bőrt, a fényes hajat, a bőrkeményedés nélküli talpat és a véletlenül sem megereszkedett mellet. Ma egy nő nem öregszik, gyereket szül, hat héttel később vékonyabb, mint a tablóképén, mesterien főz, fesztivál szezonban VIP karszalaggal posztol a hasonló barátnőivel fotót a közösségi oldalakra, és persze van társa, kosaras biciklije és a gyerekeknek a menhelyről befogadott és ivartalanított kutyája. Ki ne szeretne ilyennek látszani? És ki szeretne ilyen lenni? A másik oldalon a hennával hajat festő, otthon kenyeret sütő, oviba gyereket csak az utolsó évben vivő, sokgyerekes (értsd, 1-nél több), hordozó, sapkát kötő, kevesebb fotót posztoló, de ha igen, azokon csak a gyerekek vannak, a ha még egyszer, akkor most már tutira otthon szülő, napi 24 órát családanyaként teljesítő nő áll. És ki ne szeretne ilyennek látszani vagy ilyen lenni? Ez a paletta két vége, hálistennek ennél jóval színesebbek vagyunk, mi, nők, de mind a két, sarkított típushoz volt szerencsém. A tökéletesség lázában ugyanis maga a nő veszett el, viszont jött az inszomnia, az ekcéma, az asztma, a petefészekciszta. És ezt írta felül a Nia órán megtapasztalt színtiszta öröm."