Alaptétel a Niában, hogy minden mozdulatot a saját természetes időnkben végzünk. A természetes idő nem mondhatnám, hogy ahhoz az idő felosztáshoz kötődik, amikor egy perc hatvan másodpercből, egy év 12 hónapból áll. Nem, a természetes idő az az, ahogy és amin keresztül egy jóval ember-, természet- és univerzum-közelibb életet tudok élni. Hányszor mondjuk, hogy hova rohan az idő. Tart egyáltalán az idő valahova? :)
Az idei tavasz nagy tanítás ebből a szempontból. Mondhatjátok, hogy télből ugrottunk a nyárba, de ha ránézek a kertünkben éppen virágzó meggyfákra, én már gondolok. Van tavasz, de nem három hónapig. A fáink három nap alatt (mint a mesében, ugye, hogy ott ennyi is tud lenni egy esztendő?) virágoztak ki, és már jönnek a zöld levelek, tehát rekordsebességgel fogják a virágok szirmait elhullatni. Nem tudom, hogy mennyi gyümölcs lesz ebből, és nem is ez a fontos, hanem ez a tempó, ez a sebesség, ami nem egyforma, nem óraműként váltakozik. Ami biztos, az a váltakozás. Mesés dolog ezt megélni.
Várlak ma este fél hétkor és holnap délelőtt 10-kor a The Shift-ben.
