Miközben már készülődöm a 15-i NiAdventi lakásvásárra:) Szeretnék egy félreértést eloszlatni:) Nem lakáseladás közben Niázunk, és még csak nem is veszünk táncolva lakást ezen a délutánon, hanem a Nia közösség vállalkozó szellemű, kreatív, álmokat valóra váltó tagjainak alkotásait, remekeit, kezüknek munkáját nézhetjük és vehetjük meg:) (Tea, forralt bor, süti és kerti melegítő is lesz:))
Szóval hatodik nap. Amit én érzek: minden változás előtt köhögök, hát most is. Érezhetően mozdulnak ide-oda a mozgáspályáim, kedden volt mozdulat, amin el kellett gondolkodnom :)
És megjött a második beszámoló Andreától - várom nagyon a Tiéteket is, fotó, de rajz is jöhet:))
Kedves Kinga,
ma egyedül vagyok a 7 percben, a kicsik már alszanak,
mindent ural a padló lehető legkevéssé való ropogtatása.
1. a padló hideg, de sebaj, milyen jó, hogy 4 oldalunk van.
2. a kúszás még mindig baromi nehéz, viszont jó érezni az izommunkát.
3. az utolsó 20 másodpercben tényleg lusta macskává válok, mozdulatlanul figyelek az apró zörejekre.
4. lassú hintázás ma kicsivel könnyebb, néha fel is nézek.
5. hú, de jó kinyújtózni!
6. itt ma újitok: kéz használata nélkül állok fel, ülök le, fekszem le, nem is olyan nehéz.
7. röhögés ma nincs (ez a nap, hmm, katasztrófa), de kicsit nevetgélni próbálok és amikor felállok, érzem a betöltődő enegiát,
Ma is nagyon köszi!
