"Mert ha valamire, a nő eredetére vonatkozó misztikus elméletek és mítoszok, arra megtanítanak, hogy a nőt megérteni ugyanarról az alapról, amelyről a férfit, nem szabad és nem lehet. A merő pszichológiai szemlélet a férfi megértésére is alkalmatlan. A nőnél tökéletesen eredménytelen. Úgynevezett tulajdonságelméletekből róla semmit sem tudok meg. A nő nem is lény; inkább lények halmaza. Pallas, Lilith, Anya, Szirén, Sophia, Éva, az idumeai éjszaka asszonya, Anima. S ezek a lények valamennyi nőben egyszerre esedékesek és állandóan vannak és élnek."
(Hamvas Béla: A láthatatlan történet)
Kép: Gustav Klimt: Aranyhal (részlet)
Összegzek és indítok, csakúgy, mint minden év elején. Az elmúlt évben varázslatos nőkkel ismerkedtem meg, elképesztő nők fordítottak a sorsukon, az életükön, csodálatos nők tanultak magukról és tanítottak nekem életet. Fürödtünk a Niában, nemzetközi mesterek jöttek, fesztiválokon táncoltunk, megtartottunk, elengedtünk, elfogadtunk és sebeket gyógyítottunk a tengerben, ősztől ránk borult a Palást, a Nia tanárok többen lettek, de mindenek előtt együtt voltunk, amikor, annyit és ahogyan csak tudtunk. Ha fogadalmat teszek erre az évre, akkor az az, hogy ezt folytatom ebben az évben is, veletek.
