Kinga meg a Nia

Azt tartjuk, hogy gyakran fáj, viszont kevés felszabadítóbb dolog van nála. Hogy miért is? Mert az igazság elejét veszi a hazugságnak, az önáltatásnak, az önsajnálatnak, a szemellenzővel való közlekedésnek. Az igazság az igazra, a valódira, a teljesre épül, azt mutatja meg, mindazt, ami valójában vagy.

Amikor Niázni kezdtem, fogalmam sem volt, hogy milyen útra tettem rá a lábam, hogy mennyi tapasztalás vár rám, és hogy milyen eszközöket kapok mindezeknek a feldolgozásához, megoldásához, el- és befogadásához. Azt sem tudtam, hogy a testem milyen fontos szerepet tölt be ebben az életemben. Azt sem tudtam, hogy mennyi igazság fog kiderülni, és hogy ezeket a testem folyamatosan jelezte - és jelezni fogja. Ma ott tartok, hogy ismerem a jeleket, amiket ad, tudom, hogy amit könnyűnek érez, az igaz, amit nehéznek, az nem valóságos. Lehet hazugságban élni, de nem érdemes. Lehet süket füllel, önmagadat a testedtől elzárva élni, de nem érdemes. Halld és hallgasd meg a tested szavát, figyelj az érzékelésedre! Itt a meleg, napfényes tavasz, rúgd le a cipődet, legyél legalább otthon minél többet mezítláb. Hallgasd meg a talpad, érzékeld, hogy hogyan kapcsolódsz rajta keresztül, figyeld meg, mit érzel a gyomrod környékén, a szívedben és a fejedben. Tedd fel magadnak a téged legjobban foglalkoztató kérdést és kezdj el mozogni, úgy, mezítláb, figyeld, mit jelez a tested. Ami nehéz, engedd el. Az élet teljes, tökéletes, a törvényei pontosak. 

Érezni fogod, hogy az igazságot követed-e, vagy csak tolod a felismerést még tovább és még tovább, kibúvókat keresve. Az igazság könnyűvé teszi a szívet, a lelket, a testet. És valójában épp hogy nem fáj:)