Nem ismerek tökéletesebb és megfejthetetlenebb időegységet a pillanatnál. A pillanat el tud illanni, mintha sosem lett volna, fel sem tűnik, hogy volt valaha, de sorsfordító is lehet, fajsúlyosabb minden addig átélt élménynél mindaz, amit az az adott pillanat hordoz. Egy pillanat elég, hogy valamiről vagy valakiről kiderüljön, hogy valóságos vagy illúzió-e. Egy pillanat elég ahhoz, hogy meglássuk a belső igazságunkat, hogy megértsük a kozmikus rendet, vagy hogy tovább engedjük magunkat az önáltatás langyos de egy pont után fullasztó mocsarába. A pillanat az, amiben éppen mindig vagy. Nekem erről szól a Nia, hogy a pillanatban létezzem, hogy azt éljem át a lehető legteljesebben.
El momento después de que algo sucede ya está muerto. Lo que nos haya pasado cuando éramos niños, en la escuela, con amigos, en relaciones románticas--lo que fue verdad hace treinta años ya no lo es. (Miguel Ruiz)
Hevenyészett fordításban arról szól a fenti idézet, hogy a pillanat, miután megtörtént, már meg is halt. Akármi is történt velünk gyerekkorunkban, az iskolában, barátainkkal, szerelmi kapcsolatainkban, akármi volt harminc évvel ezelőtt igaz - az többé nem az. A jelen van, a jelen pillanat, a most, és ebből hozzuk ki a legtöbbet. Nem beleragadok, mert akkor csak annyi történik, hogy szorítom magamhoz a múltamat, hanem amikor ott van, megélem, ha elmúlt, elengedem. Ami nem az enyém, ahhoz többé nem ragaszkodom. Ha állandóan hátranézel, hogyan is láthatnád, hogy milyen varázslatos dolgok történnek veled éppen most? Ha nem a mostban vagy, akkor vagy a múlt fájdalmait és elutasításait dédelgeted vagy a jövő kifürkészhetetlen történéseit próbálod kitalálni, elveszítve a lényeget, a létezés, az élet korlátlan bőségét és örömét.
Ha táncolsz, önkéntelenül, akarat nélkül is bekerülsz a jelenlevőségbe, a most mágikus-realista valóságába. Táncolj hát, bármikor, bárhol, csak táncolj :)
