Életemben úgy igazán igent nem sokszor mondtam. Egyszer, lassan tizenegy évvel ezelőtt életem férfijának, egy felhős nyári napon, amit a mai napig életem legjobb igenjének tartok. A másikat 2010-ben Helen Terry-nek, amikor megkérdezte, hogy "Are you able to suck?". Mindegyik alkalommal az életre mondtam igent. 2014-ben ez a Nia vezérfonala, az Igen-mondás. Mondj igent! Leírni könnyebb:)
Amikor 2010-ben igennel válaszoltam, még csak sejtettem, hogy minden meg fog változni. Fehér majd kék, test, fókusz, érzelem, öröm, elme, lélek, lélegzet, intimitás, kapcsolat, kommunikáció. Amit megtanultam, és amit minden nap gyakorolhatok, hogy nincs bevált sorrendje a változásnak, csak változás van. Nem kapcsolatban vagyok, ilyenben vagy olyanban, hanem én magam és a másik vagyunk a kapcsolat. Ha valamivel vagy valakivel nem kerülök bensőséges kapcsolatba, legyen az tárgy, műalkotás, ember, akkor az nem kapcsolat. Van, amiről az idő legmeghatározóbb egysége, egy pillanat alatt kiderül, hogy az, amit kapcsolatnak hittem, gondoltam, az csak illúzió volt - továbbra is legyen szó egy tárgyól, műalkotásról, emberről. Amikor igent mondtam, felkészültem a változásra, hitem szerint. Azóta azt is tanulom, hogy a változásra nem lehet felkészülni, de a pillanatot be- és átengedve magamon örülni lehet neki és hagyni, hogy önmagamhoz vezessen.
Ma a változást sokszor abban mérjük, akkor vesszük észre, ha a a test változik. Tudjuk már, hogy legeredendőbb forrásunk, a jelenlegi életünkkel kapcsolatos tudásunk fundamentuma, örömeink kiapadhatatlan forrása. Változásait örömmel fogadom, azokat a maguk teljességében engedem be magamba és hagyom megtörténni magamon. Az én testem a Niától folyamatosan változik. Erősebb, rugalmasabb, hajlékonyabb, átalakul, ott tart meg mindig, ahol a lelkemnek a legnagyobb szüksége van éppen rá. Amikor a Nia rám talált, más voltam. Tegnap szekrényt pakoltunk, ruhákat selejteztünk, és akkor megtaláltam ezt a ruhát, amiben igent mondtam egy felhős nyári napon életem férfijának. A tizenegy év alatt kétszer voltam várandós, szültem két gyereket, szoptattam, az ősi rítus rengeteget alakított rajtam. És akkor felvettem a ruhát, és csak szó nélkül álltam (legközelebb behúzom a hasam :)). Életem férfija pedig lefotózott. Mondj te is igent! Hidd el, leírni sem könnyebb:)
