Éreztél-e már olyat, hogy helyben toporogsz, és egyszer csak kiderül, hogy nem is, hanem egészen apró, szinte láthatatlan, hajszálnyi lépésekkel elindultál? Hetek óta egy gyakorlatot végzek, egyetlen mondatot mondogatok magamban, ez pedig ennyi: Bízom magamban. Mindenkinek tudom ajánlani, villamoson ülve, járdán sétálva, dugóban való szitkozódás helyett. Az ötödik naptól már elöntötte a melegség a szívemet. A nyolcadik napon megszűnt a félelem. Ha most úgy érzem, hogy nem előre lépegeket, hanem lefelé, akkor előveszem ezt a mondatot és árad a melegség. Ez egy könnyen megjegyezhető mondat, nagy erővel rendelkezik. Most, amikor leterített engem is a betegség, még akkor is az eszembe idéztem.
A ma esti tánc fókuszába is ezt teszem. Fél hétkor várlak Benneteket, a The Shift-ben.
