Július végéig minden óra fél hétkor kezdődik. Még én is rázódom bele, senki se izguljon, hogy elkésik netán. Jobb oldalt megtaláljátok ezeket, azt is, hogy a szívünknek nagyon kedves Noha Stúdióban lesznek. Ma, hogy nincs olyan óriási meleg, viszek még plédet az óra végi relaxációhoz :)
A nagy melegben elfelejtettem, hogy bő egy éve kezdtem ezt a blogot írni. Visszaolvastam ezt-azt, utána megtaláltam egy levelet, amit magamnak kellett írnom, és másfél éve kaptam meg. Úton vagyok, és ez jó, azt látom, honnan indultam, és nem fáj érte a szívem, azt is látom, hogy kik kísérnek ezen az úton, kik fogják a kezem és kiknek fogom a kezét. Hogy hová tartok, igaziból nem is érdekes, mert maga az út olyan kalandos, olyan szép, hogy tudom, hogy oda vezet, ahol a helyem van :)
Itt volt Helen Terry, akinek sok köszönettel tartozom, hogy azt a kaput, amire valaha rábukkantam, és amit Molnár Angi és még inkább Hriczu Andi kinyitott, azt szélesre tárta. Választhattam, ettől folyamatosan újabb és újabb lehetőségek mutatkoznak meg. Lehet-e ennél valaki szerencsésebb? :)
